A pletykálkodás
2009 február 12. | Szerző: rzso
Ezt ma találtam, de kicsit kapcsolódik a tegnapi bejegyzéshez:
Alcyone (J. Krishnamurti): A Mester lábainál (részlet)
„Íme, mire vezet a pletykálkodás. Rossz gondolattal kezdődik, s ez már magában véve bűn. Mert mindenkiben és mindenben van jó, és mindenkiben és mindenben van rossz. Bármelyiket erősíthetjük azzal, hogy rágondolunk, s ily módon előmozdíthatjuk a fejlődést, vagy pedig hátráltathatjuk, megtehetjük a Logosz akaratát, vagy pedig ellene szegülhetünk. Ha az embertársadban levő rosszra gondolsz, három gonosz tettet követsz el egyszerre:
1. Környezetedet jó gondolatok helyett rossz gondolatokkal árasztod el, s ily módon növeled a világ szomorúságát.
3. Saját gondolatvilágodat jó gondolatok helyett rosszakkal töltöd meg, amivel megakadályozod fejlődésedet. Szép és vonzó látvány helyett rút és kínos látványt nyújtasz azoknak, akik látni tudnak.
De a pletyka nem elégszik meg azzal a sok kárral, amit saját magának és áldozatának okozott, hanem minden erejével megkísérli, hogy bűntársakat is szerezzen. Rosszindulatú történeteit mohón meséli el másnak, abban a reményben, hogy elhiszi, s aztán együtt árasztják el rossz gondolatokkal a szenvedőt. Így megy ez napról napra, s nemcsak egy ember teszi, hanem ezer meg ezer. Kezded-e már belátni, milyen aljas, milyen szörnyű bűn ez? Feltétlenül kerülnöd kell. Sohase mondj rosszat valakiről, ha pedig más megteszi, vonakodj végighallgatni s mondd nyájasan: „Talán nem is igaz, s még ha igaz is, szebb, ha nem beszélünk róla”.
Forrás: http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php
“Nem az én dolgom”
2009 február 11. | Szerző: rzso
Lehet, hogy ismeritek már ezt a történetet, hisz egy ideje kering már e-mailek útján, de mint mondják: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”
Egyébként Nagy Tanítóm Szőke Lajos jutott róla eszembe, akinek a tanfolyamaira még az 1990-es évek elején jártam.
Jellegzetes szava járása volt: „Nem az én dolgom…”
És ez nagyon belém ivódott.
Nehezemre is esett hallgatni még egy előző munkatársi körben, amikor a kolleganők egész nap családi és baráti köreikről pletykáltak, szörnyűlködtek és kritizáltak, hogy bezzeg ők hogy csinálnák!
Pletyka szinten minden olyan ismerősnek „megoldották a problémáját”, aki nem volt jelen.
Erre mondják: „Könnyű a más f…val veregetni a csalánt.”
És a történet:
„Egy paraszt vett egy igáslovat. Gyönyörű állat volt! Igaz, jó sokat is fizetett érte. Ám egy hónap múlva a ló megbetegedett, lábra sem tudott állni.
A derék ember elkeseredve kihívta az állatorvost, aki azt mondta:
– Hát, a lovának vírusos megbetegedése van, 3 napig kell ezt a gyógyszert szednie. A harmadik napon eljövök, és ha nem javul az állapota, akkor le kell lőjük.
Az istálló melletti ólban levő disznó meghallotta ezt a beszélgetést.
Az első nap után minden változatlan volt, a ló állapota nem fordult jobbra.
Odaröffentett erre a disznó a lóhoz, és így szólt:
– Gyerünk barátom! Kelj fel, állj lábra!
A második nap sem javult a ló állapota, nem hatott a medicina.
– Gyerünk barátom, kelj fel, mert ha nem, akkor meg fogsz halni! – figyelmeztette a disznó a lovat.
A harmadik napon is beadták a lónak a gyógyszert…de semmi! A ló állapota nem javult. Az állatorvos megérkezett, ránézett a lóra, és az istálló előtt állva lemondóan így szólt:
– Sajnos nincs mit tenni, meg kell öljük a lovát, mert megfertőzheti az összes többi jószágot is.
Meghallotta ezt a disznó, és lélekszakadva rohant a lóhoz:
– Hej, testvér! Megjött az állatorvos, döntött: véged van! Kelj fel, most vagy soha,amíg nem késő!! Gyerünk!!
A ló horkantott egyet, feltápászkodott és elkezdett lépegetni, majd szaladni.
– Csoda történt! Ezt meg kell ünnepelnünk! – kiáltott boldogan a paraszt.
– Csináljunk egy lakomát! Levágjuk a disznót!
Tanulság: Foglalkozz a saját dolgoddal, abból baj nem lehet!”
A magyar elme
2009 február 9. | Szerző: rzso
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy a válság kapcsán semmi más nem zuhog a különböző médiákból, mint hogy itt a vég, sőt, mi jön még ezután.
Meg kell mondjam, már sikerült engem is teljesen lehúzni ezekkel a hírekkel, ezzel a beállítottsággal.
Nem akarom figyelmen kívül hagyni a tényeket, de annyira jó lenne, ha végre egyre többen nem a bajokon töprengenénk, hanem a megoldásokon. Mert biztosan van kiút. Hiszem, hogy lehetetlenség nincs.
Csak nem a pesszimizmust kéne sujkolni emberek tömegeinek agyába.
Jómagam arra a gondolatra jutottam, hogy bennünket a magyar zsenialitás húzhatna ki a bajból.
Magyarország mindig is ontotta a zseniális feltalálókat, fantasztikus „koponyáink” voltak, vannak. A világ nagyon sok vívmányát köszönheti a magyar elméknek.
Kevés olyan találmánya van a világnak, amiben magyar tudós, magyar feltaláló nem vett részt.
Épp ezért úgy döntöttem, hogy a magam kis spirituális eszközeivel megpróbálom az égiek segítségét kérni tudósaink, és a feltörekvő ifjú feltalálók számára – és nem csak az ihletért, hanem azért is, hogy végre ne gáncsolják el azt, aki inkább megbecsülést és támogatást érdemel.
Szeretném, ha felvirágozhatna kishazánk!
Erre ma találtam egy cikket az Index oldalán, és annyira megtetszett, hogy belinkelem nektek, hátha valakit még érdekel.
http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/02/07/faszesszel/
Kigyűjtöttem nektek néhány híres magyar feltalálót néhány találmányával, de a lista messze nem teljes.
Nézzétek meg, milyen kincseink voltak, és hiszem, tudom, hogy vannak is.
Neumann János számítógép, kettes számrendszer
Szent-Györgyi Albert C-vitamin
Eötvös Lóránd Eötvös féle inga, (variométer)
Eötvös féle törvény
Ganz Ábrahám kéregöntésű kerék
Gabonaipari őrlőhengerek
Irinyi János foszforos (biztonsági) gyufa
Bánki Donát porlasztó
turbina
Puskás Tivadar telefonközpont
telefonhírmondó
Richter Gedeon organoterápiás gyógyszerek
Kandó Kálmán Kandó mozdony
villamos vasúti motorok
Rubik Ernő bűvös kocka
Teller Ede hidrogénbomba
Bay Zoltán fotoelektron sokszorozó
Föld-Hold radar
méter definició
Gábor Dénes holográfia
60 kV-os oszcilloszkóp
Bíró László golyóstoll
automata sebességváltó
mosógép (összesen 22 találmány)
Luppis János torpedó
Verancsics Fausztusz ejtőernyő
(Csanád püspöke malom
1551-1617) szélturbina
Tihanyi Kálmán televízió
Bródy Imre gáztöltésű fémszálas izzólámpa
Kármán Tódor katonai célú helikopter
Jendrassik György gázturbina
Forrásoldalak:
http://webv.extra.hu/index.html
http://www.sasovits.hu/anyag/feltalal/feltalalok.htm
http://www.mszh.hu/feltalalok/
És végül egy kedves történet, ami a témához kapcsolódik:
„Szilárd Leóval kapcsolatban Francis Crick, a DNS szerepének Nobel-díjas kutatója mesélte a történetet, amely szerint Fermi egyszer kifejtette, hogy a Tejútrendszerben van legalább százmilliárd csillag, többé-kevésbé olyanok, mint a Nap. Sokuk körül bolygók keringenek, egyeseken folyékony víz is előfordul. A vízben a csillagfény hatására kémiai vegyületek szintézise indul meg, az óceánból langyos, tápláló leves válik. Ebből az erőlevesből önreprodukáló struktúrák táplálkoznak. A természetes kiválasztódás belőlük mind fejlettebb, komplexebb lényeket hoz létre. Civilizációk kelnek életre, velük tudomány és technika. Újabb és újabb bolygókat keresnek fel ezek az értelmes lények, bejárva az egész Tejútrendszert. Ezeknek a rendkívül okos lényeknek a figyelmét aligha kerülheti el egy olyan szép bolygó, mint a Föld.
De hát akkor hol vannak?”
A kérdésre a jelenlévő Szilárd Leó rögtön válaszolt: “Itt vannak közöttünk. Kicsit furcsa az angol kiejtésük. Magyaroknak mondják magukat.”
(forrás: http://www.mszh.hu/feltalalok/szilard.html)
Hagyd folyni
2009 február 7. | Szerző: rzso
Megtaláltam ezt az Aiszóposz mesét, és egy ismerősöm jutott eszembe róla.
Néhány alkalommal bizonyos összejöveteleken találkoztam ezzel az emberrel.
Nagyon szimpatikus volt számomra, és nem tudtam megmagyarázni, mi az a különleges érzés, amit kiváltott belőlem. Mindíg derű és nyugalom áradt belőle.
Egyszer beszélgettünk, említette, hogy már nyugdíjas.
Mivel én olyan kb. 48 évesnek gondoltam őt, de tuti 50 alattinak, így óvatosan kérdeztem: de hát… csak nem rokkant nyugdíjas vagy? Hisz olyan egészségesnek nézel ki!
Nem! – válaszolta. Már rendes nyugdíjas. 63 éves vagyok!
Nagyon elcsodálkoztam, mert arcra, termetre, temperamentumára tekintettel nagyon fiatalos volt.
Rákérdeztem, mi a titka. Ezt mondta:
– Rájöttem, hogy az életben semmi, DE SEMMI nem fontos! Az élet úgyis mindent megold. Ha stresszelek, idegességemben csak rossz döntéseket hozok. Inkább hagyom folyni a dolgokat. És így élek már évtizedek óta.
(Nekem még nem sikerült megvalósítani…:o( )
És a mese:
Az asszony és a szolgálók
(Aiszóposz mese)
Egy munkaszerető özvegyasszony a kakasszóra még éjszaka fel szokta költeni szolgálólányait munkára.
Az örökös munkától agyongyötört lányok úgy gondolták, hogy meg kell fojtaniuk a ház kakasát, azt hitték ugyanis, hogy az a bajok oka, mert éjszaka felébreszti úrnőjüket.
Mikor azonban ezt megtették, még nagyobb bajba kerültek. Az úrnő ugyanis, hogy nem tudta, mikor van a kakasok órája, még korábban keltette fel őket.
Ugyanígy sok ember számára saját terve lesz bajának oka.
A Cél
2009 február 3. | Szerző: rzso
71) „Az emberek egész életükben arról álmodoznak, hogy boldogabbak, életerősebbek legyenek, hogy bőségesen kijusson nekik a szenvedélyből. Sosem értik meg, mennyire fontos havonta legalább tíz percet azzal tölteni, hogy leírják az álmaikat, hogy mélyen elgondolkozzanak életük értelmén, a dharmáikon.”
72) „A cél kijelölése nagyszerűvé teszi az életedet. Gazdagabb, örömtelibb és varázslatosabb lesz a világod.”
73) „Bárki, aki javítani szeretne a belső és a külső világán, nyugodtan megteheti, hogy fog egy darabka papírt, és elkezdi felírni rá élete céljait. Abban a pillanatban, amint ez megvan, a természet erői működésbe lépnek, hogy elkezdjék valóra váltani ezeket az álmokat.”
Robin Sharma: A szerzetes, aki eladta a Ferrariját (részlet)
Füzetem már van.
Tollam is.
Akkor mért ülök még mindig itt, ahelyett, hogy vadul jegyzetelnék…?
Ma mesélek
2009 február 2. | Szerző: rzso
Azt hiszem, magáért beszél:
Ottlik Géza: Az utolsó mese
Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisaszszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.
Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.
De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.
– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.
– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.
– Igaz is.
De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.
– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.
– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.
– Vagy úgy, persze.
Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő.
– No csak.
– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.
– Jó!
– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.
Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Hihetetlen és megmagyarázhatatlan történetek
2009 február 1. | Szerző: rzso
Akkor folytatom az édesapám halál utáni események leírását.
Egy idő után feltűnt, hogy csak olyan tárgyak körül történnek furcsa események, amelyekhez valamilyen formában apukám kötődik.
1. Az óvodában elesett a kislányom, aki azt a vastag melegítő (szabadidő) nadrágot viselte, amit apukámtól kapott. A nadrág a térdénél kiszakadt, alaposan kilukadt.
Kicsit furcsállottam, mert bár sokat csetlett-botlott, de soha még lényegesen vékonyabb anyagból készült nadrágok sem lukadtak ki.
2. Pár nap múlva egy békés vasárnap délelőtt nagy dörej és sipákolás szintén a pici lányom szobájából. Berohanunk, hát látjuk, hogy az a játékpolc, amit apukám csinált neki, ráborult a gyerekre. Illetve szerencsére csak borult volna, ugyanis a szűk lakótelepi szoba másik oldalán lévő ágy fölötti polcrendszerben megakadt, így nem terítette maga alá a gyereket. Csak úgy kuksolt az ágya szélén, feje fölött a ferdén megakadt polc.
Csak egy játékot akart levenni egy kicsit magasabbról, és magára rántotta. (Évek óta állt rendületlenül addig az a polc…)
Na, itt kezdtem gyanakodni a kilukadt nadrág ügyén is.
De a harmadik eseményt a mai napig nem tudom mivel magyarázni:
3. Élt még az idős mostoha-nagypapám, akire én főztem-mostam.
A temetés után épp aktuális volt egy kis mosás, tehát kimostam neki egy néhány alsógatyát, egy rövidujjú könnyű póló-inget, zsebkendőket és szintén egy vastag, kötött anyagból készült (tudjátok, olyan belül bolyhos) szabadidő ruhát – nadrágját, felső részét. Ez utóbbiról tudni kell, hogy szintén apukám vette neki.
Kiteregettem a lakótelepi, hatodik emeleti lakásunk erkélyére.
Ekkoriban tök egyedül voltam otthon egy hétig, mert a temetés után párom a kislánnyal külföldre utazott, nagylányaim pedig az aktuális udvarlóknál laktak. Én pedig késő esténként jártam haza, így pár napig kint lógtak a szárítón a ruhák. Rájuk sem néztem.
Szombaton délelőtt akarom leszedni, hogy viszem.
Nem hittem a szememnek: a szabadidő nadrágot sehol nem találtam.
Enyhe szél lehetett, mert pár zsebkendő és egy gatya az erkély kövén volt, ill. megakadtak a virágtartókon.
De a hosszú, nehéz nadrág sehol.
Ha a szél akarta volna elvinni, képtelenség lett volna, ugyanis egy kihúzós szárítóm volt, ha ismeritek, négy zsinór úgy arasznyi távolságokra egymástól.
Ha a szél bele is kap, megakadt volna a szomszédos madzagban, és max. rátekeredik.
A szomszéd biztosan nem emelte le, mer még a jó állapotú ruháink sem tűntek el soha, nemhogy ez a foltos, kissé kopottas, szakadtas ruhadarab…
Szóval a mai napig nem értem, hova tűnt az a szabadidő nadrág???
4. Záró jelentként még szintén abban az időben történt, mikor egyedül voltam otthon:
Békésen aludtam éjszaka, amikoris hatalmas dörejre riadtam fel.
Volt egy szekrénybe beépített akváriumunk, aminek a világítás részét egy fa-lap takarta.
Mondanom sem kell ugye, hogy ezt is apukám csinálta nekünk.
Évek óta fixen állt. Két szélén kis kampóval akasztottuk be, és kettő mágnes-zár tartotta
Na, hát villanygyújtás után kiderült, hogy ez esett le az alatta lévő alsó szekrény tetejére, az dörrent.
Ekkor már tisztában voltam vele, hogy apukám keze nyoma vandálkodik.
Vissza akasztottam, majd készültem visszafeküdni.
Nem tudom érzékeltetni, milyen recsegés, ropogás keletkezett ezután. Életemben olyat se előtte, se utána…
A szekrények, a tv, … mintha minden mozgott volna, elképesztő volt.
Hát, az igazság, hogy leginkább mérges voltam, és untam a dolgot.
Úgyhogy hangosan megkértem:
– Papa! Hagyd abba! Tudom, hogy te vagy! Nem tudom, mit akarsz mondani, de úgysem fogom megérteni. Mostmár minden úgy van, ahogy van, és minden rendben van. Hagyd ezt abba légyszives, menj a dolgodra, engem pedig hagyjál aludni végre!
Ezzel leoltottam a villanyt, visszafeküdtem. Végre csönd lett, és abbamaradt minden furcsa akció.
Hát ennyi történt. Ha valakinek van ötlete az eltűnt hosszú-nadrágra, várom kíváncsian. De fizikai magyarázat a helyzet ismeretében kizárt.
És ha valakinek vannak hasonló megtapasztalásai, amit meg is osztana velünk, részemről szivesen olvasnám. Ez esetben kérek ide egy üzenetet, hogy hol olvashatjuk.
Egy szellemes bejegyzés
2009 január 29. | Szerző: rzso
Amikor a tegnap említett oldalt olvastam, sűrűn bólogattam, mert valóban van ilyen.
Majd beteszek még egy részt belőle, de leírom, mit tapasztaltam édesapám halála alkalmával.
39 éves voltam, mikor apukám meghalt. A 3. vagy 4. infarktus érte, kórházba került, de 6 nappal később megtelt vérrel és megrepedt a szívburok. (Csak intő példaként említem meg: állandó szava járása volt napi szinten mindenért – ha 2 dekával több párizsit mért a hentes, akkor is: „megszakad a szívem.”… és lőn.)
Eleve érdekes volt, hogy a legkisebb lányom (akkor 6 éves) tudta, hogy kórházban van a papa, de hogy mi a baja, azt nem tudta.
Hajnalban állt be a halál, én délután a látogatás alkalmával tudtam meg. Utána estefelé a legnagyobb lányommal leültünk a gyerek mellé, játszottunk, rajzolgatott. Semmit nem mondtunk neki, nem hallhatta, mi történt.
A gyerek csak vértől csöpögő szíveket rajzolt a papírra. Döbbenten néztük a nagylánnyal.
De nem is ez a lényeg.
Hanem mondta az orvos, mi kell az ügyintézéshez, keressem meg a nyugdíjas igazolványát vagy mi az. Így és így néz ki. Így sem rémlett, mindegy.
A kórházból a lakásába mentem, egyedül élt. Gőzöm nem volt, hol fogjak hozzá a kereséshez.
Ez így nézett ki:
Nagy fellángolással kinyitottam egy szekrényt vagy dobozt vagy valamit:
– Na! Biztosan itt van! – elkezdtem pakolni… – áááh neeeem…… és abbahagytam.
Aztán újra és újra ugyanígy.
Így utólag biztos vagyok benne, hogy ott volt velem, navigált. Amikor a nem megfelelő helyeken kezdtem a keresést, biztosan így szólt:
– „Hülyegyerek vagy! Ne ott keresd! Menj tovább!”
Aztán eljutottam egy lemezjátszó felfordított műanyag tetejéig, leültem nyugodtan a fotelba, és végignéztem szálanként. Találtam benne még serdülőkorombeli balatoni képeslapokat, abból a korból szóló esküvői meghívót, papírt, amire kiírtam, hogy „Papa! A tekepályára mentem, 7-re jövök.” stb, még az alján tök üres dossziék alá is bekukucskáltam, s nem jött az „Á nem” gondolat.
És a legeslegalján ott lapult az igazolvány, amit kerestem.
Ez nagyon érdekes volt – még így utólag is.
Aztán voltak még történések, de ezeket meghagyom egy következő bejegyzés témájának, mint amikor egy szappanopera egyik epizódja épp a legizgalmasabb résznél véget ér. Hihetetlen dolgok történtek.
Most azonban még egy kis idézet a tegnap említett műből:
„Nagyon fontos dolog a maghalt szeretettünk el engedni tudása. Ha valaki itt tartja a szeretetével, gondolataival, a szeretett ember szellemét, az itt marad a föld közeli szférákban és figyeli társának életét. Erejét belőle meríti, egy idő múlva elunja a föld közeli tartózkodást, mert nem ez a természetes közege, és rátelepszik arra, aki nem tudja elengedni. Ez lehet a halál után 10 évvel, de lehet közvetlenül akár 2 hónappal. Rátelepszik arra, aki nem tudja elengedni, zavarja éjszakai álmát, recseg – ropog a parketta, a bútor. Megjelennek különleges tárgyak, vagy átrendeződnek, jönnek a beteges rémisztő gondolatok. Rosszabb esetben elkezdődnek a betegségek, amik komoly következménnyel járhatnak. Engedjük el haláluk után szeretetteinket, sőt, küldjük el őket magunktól, engedjük útjára őket. Így is komoly gondot okoznak azok a halottaink, akik saját maguk haláluk után itt maradnak, hívásunk nélkül ránk telepednek és betegséget, bajokat hoznak ránk.”
Karsay István: Mesék egy másik világról
Magamutogató lettem…
2009 január 28. | Szerző: rzso
… és megmutattam magam az orvosnak.
Nem használt se bű, se bá, amikor már negyedik nap csak az erős lázcsillapító csillapította – és nem megszűntette – a lázamat, úgy éreztem , eljött az idő…
Köszönök minden érdeklődést és jókívánságot! Igen, nekem is élet ellenes szer ún. anti-biotikum lett a vége. De igyekszem túlélni. Többen voltak már olyanok, akik az orvosi kezelés és gyógyszer szedések ellenére is életben maradtak. J
Egyébként imádom a háziorvosos doktornőmet! Egy fazon!
Ráadásul, ahogy ott ültem a rendelőben, egyszercsak érzem, hogy csúszik le a cippzáram a farmergatyám sliccén. Vizsgálatomra kiderült, hogy egy hülye konstrukció lévén az öv elengedte magát. Egyik oldalon flangált egy üres bőrdarab, a másikon az összes csat rész.
Ha még lett volna rajta gomb, az hagyján lett volna, az viszont néhány napja pattant le róla, amit a betegségem alatt már eszembe sem jutott pótolni. Olyan voltam a sarkig nyitott sliccemmel, mint egy mutogatós néni.
Nem volt ám égőőő…..
Aztán bementem a rendelőbe, vetkőzzek. Hát kezdtem szabadkozni, a doktornő röhög, nem érdekli, vetkőzzek.
– Persze … – mondom – a doktornőt csak a testem érdekli.
Helyeselve röhögött velem.
Aztán még mondtam neki, hogy
– Tudja doktornő, azért van ez, mert ha az ember orvoshoz megy, akkor mégiscsak adjon magára!
Még egy hét karantén itthon. Legalább tudok egerészni, már fönt birok lenni.
Ma ezen a már általam ajánlott oldalon: http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php
ezt olvasgattam:
Karsay István: Mesék egy másik világról
…„belebújt a kisördög”
Ezt a közmondást nagyon sokszor mondják illetve abban a változatban is népszerű, hogy „kibújik belőle a kisördög”. Ezt főleg rosszalkodó gyerekekre vagy gonoszkodó felnőttekre mondják. A gyerekek természetes fejlődésük során „rosszalkodnak”, erről különösebben nem érdemes beszélni. Felnőtt emberek esetében sajnos nagyon igaz a mondás, csak sokan nem sejtik a mögötte elrejtőző igazságot.
A szabad akarat ellenére rengeteg ember megszállottá válik, mert gondolatában behívja az ártó szellemeket. A jó és rossz szellemek arra várnak, hogy hívásunkra megjelenjenek.
Sok ember szinte vonzza magához az ártó szellemeket. Egy alkoholistán szinte fürtökben lógnak, rengeteg régi „alkoholista sorstárs” szelleme húzza újra le a mélybe , akik nem mentek el a föld vonzásából, szenvedélyük továbbra is itt tartja őket. Kiélik sugallataikkal, befolyásukkal más emberben bűnös hajlamaikat és viháncolnak az örömtől, ha sikerük van más ember megrontásában, szellemi fejlődésének visszavetésében. Ezek az ártó szellemek minden téren megtalálhatók. A perverzek, hazudozók, megszállottak, kegyetlenkedők éppúgy alanyai erejüknek, mint a magukat túl bölcsnek, Istennek képzelő emberek. Ahány hibás emberi viselkedés található, annyi ártó szellem munkálkodik a „fekete” oldalon. De ezek a szellemek nem valami különleges ördögi lények, akiktől rettegnünk és félnünk kell. Ezek nagy része a földön meghalt emberek szellemei, melyeknek nagyobb az örömük ha itt maradt földi embereket molesztálnak és kiélhetik bennük hajlamaikat. Meg kell állapítani, hogy őseink is rájöttek erre, mert az ördögűzési praktikákat előszeretettel alkalmazták sikerrel, csak a mi korunkban elfelejtettek ezekről behatóbban beszélni és horror filmek alakjában kellőképpen nevetségessé tették ezt a komoly orvoslási, szellemszabadító tudományt. Régebben a papok és sámánok foglalkoztak ördögűzéssel. Meg kell említenem, hogy a megszállottságból lehetett csak sikerrel szabadítani, ha valaki belülről eredendően volt embertársaival gonosz, agresszív, a rossz tulajdonságai okozzák kapcsolatainak megmérgezését, azt mindenkinek egy belső változás alapján saját magát kell megváltoztatnia és meggyógyítani.”
Na, megyek és lesöpröm magamról a perverz betegségfüggőket!
A Széles Szájú Béka
2009 február 17. | Szerző: rzso
Eszembe jutott egy vicc – az egyik kedvencem.
Igaz, leírva lehet, hogy nem úgy hat, mint előadva, de igyekszem érzékeltetni, hogyan kéne szóban előadni.
A széles szájú béka története
Ül a béka a tóparton, és ordenáré módon ordibál, hogy a szája az egyik fülétől a másikig ér:
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!!!!
Meghallja ezt a nyúl, gondolja, megnézi közelebbről, mi baja a békának.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Nyúl, és répát eszem.
– Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a nyúl továbbszalad.
A béka tovább üvöltözik, még mindig csak a két füle szab gátat a szája szélességének. Meghallja ezt a róka, ő is a közelébe megy.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Róka, és tyúkot lopok a faluból, azt eszem.
– Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a róka is elinal.
A béka csak tovább harsog a megszokott módon. Meghallja ezt a gólya, odalépeget a békához.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Gólya, és széles szájú békát eszem.
Erre a béka úgy összecsücsöríti a száját, amilyen szorosan csak tudja, vállai közé behúzza a nyakát, fölnéz a gólyára, majd alig hallhatóan megszólal:
– És hol találsz te egy olyat?
Oldal ajánlása emailben
X