Mesterszámok
2009 március 23. | Szerző: rzso
Megpróbálok Péntekke kérdésére válaszolni, nevezetesen, hogy mi is az a „Mesterszám”? És hogy mért is érdekes ez? Mert én épp 22-én születtem. (És a Föld napján.)
Amennyit én tudok róla, az az, hogy egy magasabb rezgéssel bíró szám, ami a „tulajdonosának” angyali segítséget ígér, és ami nagy segítség is az élet során, ugyanakkor nagyobb feladatokat is ró az emberre.
De hogy ennél többet is írhassak nektek erről, elkezdtem keresgélni a neten, nagyon sok írás olvasható róla. Egyet azonban bemásolnék ide (természetesen a forráshely megjelölésével), mert nagyon érdekesnek találom.
Miért érdekes?
Többen látták már a tenyeremet, és hozzáértő ember el szokott szörnyülködni rajta. Még bárkit is kérdeztem, nem válaszolt rá, hogy mi a szörnyülködés oka.
Nagyon „szottyos”, annyi szent, csupa ránc, mint egy majomé. Fiatalon is olyan volt.
Egyszer valami látók mondták, hogy nagyon öreg lélek vagyok. Ez megmaradt bennem, és amikor ezt olvastam most a keresgélések közepette, megakadt erősen a szemem rajta.
„Lynn Buess (kedvenc számmisztikusom) így ír a mesterszámokról:
“Az esetek többségében a mesterszámok egy öreg lélekre utalnak, aki azért jött a Földre, hogy fontos hozzájárulást tehessen az emberiség fejlődéséhez a spiritualitás, a tudományok, a vallás, az oktatás, a kormányzat, vagy a műszaki élet területén.”
Tehát a mesterszámok különleges képességeket, lehetőségeket rejtenek.
Térjünk vissza az adott naphoz: KETTŐS MESTERSZÁM – 66 és 22. Tehát duplán különleges energiák hatottak ránk aznap, duplán különleges lehetőségeket, feladatokat kaptunk aznap.
22-es számhoz kapcsolódó energiák: végletes érzelmek, túlérzékenység, magasabb szintű bölcsesség, spirituális tudás gyakorlati alkalmazása, egyetemes célok fontosabbak a személyes büszkeségnél.”
Forrás: http://szammisztika.blogspot.com/
Hát ami azt illeti: a bölcsesség még várat magára az életemben, de a többi rendben van. (A 66 nem vonatkozik rám!)
De ha még többet szeretnétek erről tudni, akkor nagyon sok oldalt dob ki a Google a mesterszám szóra. Én nagyon élveztem a böngészgetést.
Többek között találtam egy – számomra – nagyon érdekes és értékes oldalt.
Solarát gondolom sokan ismeritek. Ez az írás is lenyűgözött:
http://www.nvisible.com/Hungarian/Surf2009hu.html
Mi lennék ha:
2009 március 22. | Szerző: rzso
Nagyon sokan hívtatok ebbe a játékba, volt aki itt üzent, volt, amelyik jelölésre a blogok olvasgatásakor bukkantam rá.
Nevek megjelölése nélkül mindenkinek nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám.
A szavak megválaszolása közben igen jókat mulattam! Igaz ami igaz, volt, hogy kicsit pajzán irányba mozdult el a fantáziám, de ha azt a választ “dobta a gép”, hát nem vetettem el!
Nem puskáztam senkiről, de amikor utána összevetettem a válaszokat, egyes játékostársaimmal meglepő azonosságokat fedeztem fel!
Ezt a játékot is továbbadom Phoebének, hadd mozgassa meg egy kicsit a fantáziáját!
Tehát…
Mi lennék ha:
…hónap lennék: április (kicsit bolond)
…a hét egy napja lennék: szombat (még másnap is pihi jön)
…a nap egy időpontja lennék: az igazak álmának ideje
…bolygó lennék: Vénusz
…cím lennék: A kis hableány
…berendezési tárgy lennék: tükör
…történelmi személy lennék: Kleopátra
…folyadék lennék: víz
…drágakő lennék: igazgyöngy
…fa lennék: szomorú fűz
…madár lennék: bagoly
…szerszám lennék: simítólapát
…virág lennék: a kaktusz virága (de leginkább kaktusz)
…időjárás lennék: napsütés
…mesebeli lény lennék: jóboszi
…hangszer lennék: hegedű
…állat lennék: medve vagy sündisznó
…szín lennék: mályva
…érzelem lennék: gyengédség
…zöldség lennék: fokhagyma
…hang lennék: dorombolás
…elem lennék: oxigén
…autó lennék: hycomat
…dal lennék: Hare Krishna (John Lennon)
…film lennék: Ghost
…könyv lennék: Füveskönyv (Márai)
…étel lennék: császármorzsa
…hely lennék: lakatlan sziget
…íz lennék: csók-íz
…illat lennék: azt hiszem leginkább lennék nyári rántott csirke sült krumplival és tejfölös-fokhagymás uborkasalátával – illat (annál nincs jobb illat!)
…hit lennék: szeretet-ista
…testrész lennék: herezacskó (nyugodtan lóghatnék)
…arckifejezés lennék: csodálkozó
…tanóra lennék: ének, zene
…rajzfilm lennék: Dr. Bubó
…mértani alakzat lennék: gömb
…szám lennék: 11 vagy 22 (mesterszámok)
…ruhadarab lennék: fürdőruha
…ékszer lennék: Afrikában lennék valami speciális egzotikum… mondjuk nyakhosszító karika a nőknek? Vagy tányérajak alakító? Netán fül-csüngető?
…kiegészítő lennék: szemüveg
…szeretet megnyilvánulása lennék: simogatás
…rovar: méhkirálynő
Itt vagyok!
2009 március 21. | Szerző: rzso
Hhuhhh!
Mióta nem néztem magam felé, mennyi-mennyi hozzászólást írtatok! Köszönök minden biztató szót, és minden játékba hívást! Hamarosan megnézem az új játékot is, most azonban nagyon kíhúzom magam, mert Vadmacskától kaptam gyönyörű “Blogbarátság” képet, és ezt most nagyon büszkén és boldogan be is illesztem ide ni:
Ez éééééédes és győőőőnyörűűű!
Nagyon szépen köszönöm Macsikám! Boldoggá tettél.
A képecskét meleg szívvel ajánlom tovább Phoebének.
És akkor nézzük az elmaradt 10 szavas játékot, amire Vadmacsi és Péntekke hívott.
Vadmacsi szavai
egyensúly – a többin meg semmi? Na jó, ez rossz poén. Ideális lelki állapot. Mostanában egyre inkább le akarják rombolni bennünk. Nem szabad hagynunk. Én legalábbis törekszem rá.
életerő – csínján kell vele bánni. Életed végéig ki kell, hogy tartson!
magány – nem éreztem még soha. Legalább ÉN mindig MAGAMMAL voltam. Meg lehet tölteni tartalommal. Ilyenkor mód van rá, hogy magamba nézzek, önvizsgálatot tartsak.
kultúrprogram – Vadmacsi! Hogy tudtál ilyet kitalálni!!!??? Egyébként baromian hiányzik az életemből. Nincs miből, nincs kivel… így meg hogyan?
karrier – sokan minden emberi dolgot feladnak, és emberfeletti módon küzdenek érte. Aztán elszáll felettük – mellettük az élet. Szerintem így nem éri meg. Vagy másképp is megy?
énkép – van valakinek reális belőle? Igaz, amit gondolok magamról?
barátság – mindent kibír
egyedüllét – nem tudom mért, rosszabbnak érzem a magánynál. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel?
természet – azt mondják, a bika szülöttek (pl. én) nagyon vonzódnak a természethez. Lehet, hogy el vagyok anyakönyvezve? Szép ott, ahol van. Én meg jól vagyok itt, ahol vagyok. A lustaságom és kényelem-szeretetem megakadályoz a természet közelségét megtapasztalni.
pingvin – elegáns, jó a szabója
Péntekke szavai
Igazság – világ életemben az igazság bajnoka voltam. Ma már nem tudom, van-e igazság. Mindenkinek a magáé… Talán az egyetlen Igazság az Univerzum Igazsága.
Szabadság – már Bambinál megválaszoltam
jó – ez is relatív. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
boldogság – hm…
siker – szerintem kitartó, következetes munka eredménye. Nem potyog az ölünkbe, tenni kell érte.
alkotás – azt hiszem, ez egy örömteli folyamat. Na, ennek lehet boldogság a végeredménye.
megértés – ha lenne megértés az emberekben, nem itt tartana a világ. Nem lenne bántás, pletyka, kizsákmányolás, mások romba döntése, eltiprása, háborúk … De szép is lenne…
segítség – ha kérik és én tehetem, elemi kötelesség.
változás – csak a változás az állandó. Van, hogy örömteli, de sokszor fáj, még akkor is, ha szükségszerű. De ez visz előre.
érintés – feltöltődés, ellazulás, beleolvadás a partnerbe. Gyógyít.
Új szavakat most nem alkotnék, talán később arra is alkalmas leszek.
Az első 10 szó
2009 március 16. | Szerző: rzso
Nagyon elnézést kérek Péntekkétől és Vadmacsitól, hogy nem az ő 10 szavukkal kezdem, de azok elég nehéz feladatnak tűnnek.
Így a könnyebbik ellenállás felé haladva elsőnek Bambi szavait választottam, mert azok szinte egytől egyig testhezállóak a számomra. Olyan “húsomba vágóak”.
De ígérem, feltűröm az ingujjamat, és a többit is megválaszolom.
Tehát lássuk csak:
Család – mindig vágytam rá, soha nem sikerült megvalósítanom. Kamasz koromban 5-6- gyereket akartam. Azt hittem, szép a nagycsalád, mindenki összetart. Három lett. Széthúznak és nekem csak fáj a szívem miatta.
Nyár – Napfény, meleg. Lételemem. Mégis 25-30 éves korom óta – mikor külföldi szerelmem minden nyarat otthon töltött – kietlen is egyben.
Szabadság – nem ismerem. Talán soha nem ismertem. Jó lehet.
Harag – őt sem ismerem. Talán soha nem ismertem. Rossz lehet.
Játék – nélküle nem tudnék élni. Utoljára ma játszottam: ország-várost.
Gyerekkor – jó, hogy vége. Még egyszer nem szeretnék gyerek lenni. Kiszolgáltatott állapot.
Állatok – minél bolyhosabb, annál jobb. Azért birkát nem tartanék.
Tenger – feküdni a partján, nézni a nagy semmit. Ez jó. Megnyugtató.
Édesség – első számú függőségi tényezőm.
Házimunka – egyre kevésbé a mániám J
Türelem, jövök
2009 március 12. | Szerző: rzso
Lányok!
Nagyon köszönöm a jelöléseket az újabb játékra, látom, már gyülekeznek a szavak a számomra! Hétvégére bevállalom, addig is türelmeteket kérem.
Egy kis nyugtató zene erre az időre? Engem nagyon elvarázsol!
Tudjátok már, szeretem a mantrákat. Ez egy gyógyító mantra, annyit kiveszek belőle, de ha valaki az elején lévő szöveget lefordítaná és megírná nekünk, akik nem tudunk angolul, azt nagyon megköszönném!
Vadmacskánk megírta a fordítást Tudtam ám én, hogy így lesz!!!! Köszönöm szépen Macsikám!
Hát ezekre jó:
Ránk fér…
Ez tetszik
2009 március 10. | Szerző: rzso
Az utóbbi időben nem volt semmilyen hangulatom. Így tehát annyit is írtam ide, amennyi a hangulatomhoz passzolt. Vagyis: semennyit.
Ez viszont ma megtalált:
Önéletrajz öt fejezetben
Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
(47. old.)
1.
Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesem.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2.
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
3.
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Megint beleesem… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hogy hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.
4.
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.
5.
Egy másik utcán sétálok.
Jártatok már így?
2009 február 26. | Szerző: rzso
Még mindíg csak a szellemes kis történetecskékre futja tőlem, az áhitat és a magasztos gondolatok az ablakban figyelnek.
Pár napja kaptam, én igen jót mulattam rajta, úgyhogy most nevetéssel emelkedünk.
„A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament segíteni neki az Óvónéni. Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kissrác azt mondja:
– Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és nagy kínlódások közepette ismét, most már rendesen felcibálta a kissrác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
– Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
– … hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
“Na, végre”, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
– Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
– A csizmámban!”
Itt a báli szezon
2009 február 21. | Szerző: rzso
Tudom, mostanában nem vagyok valami emelkedett hangulatban, meglátszik ez a bejegyzéseimen is. Lesz ez még másképp is.
Így farsang, mulatság idején jutott eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt jártam hastánc tanfolyamra, de nem tűntem magam előtt valami tehetségesnek, ezért aztán felhagytam vele.
Bár az órákat nagyon kedveltem, élveztem.
Ismeritek-e Seres Zolit, az ország egyetlen férfi hastáncosát? Na, hát én őhozzá jártam személyesen.
Imádtam őt. Olyan hangulatú órákat tartott, melyeket ma is a legszebb emlékeimben őrzök. Nem csak a tánc rejtelmeibe avatott be bennünket, hanem az élet minden területére volt egy jó tanácsa, és az egészet egyfajta spirituális szemlélettel adta át.
Nőről én olyan szépen, tisztelettel, emelkedetten beszélni még soha senki nem hallottam, mint őt. Sokszor úgy meghatódtam, hogy könnybe lábadt a szemem.
Nem felejtem el, hogy egyszer (amikor a tánc folyamán a felsőtest mozgásai voltak soron) a női kebelről mennyire szépen beszélt. Mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy, és hogy egyáltalán milyen, az akkor is a nők éke. Legyünk rá büszkék.
Tök jó fej, jókedvű, humoros, és árad belőle a szeretet. Amikor utcai öltözékben megjelenik, energikus, jó pasi, de amint átöltözik a táncruhába és megszólal a zene, ő átszellemül, a tartása megváltozik, és én még életemben olyan NŐT, olyan nőies nőt még nem láttam, amivé Zoli tud alakulni.
Csodáltam, mit ne mondjak, irigyeltem, de megtanulni soha nem tudom, az biztos.
Találtam a YouToube-n róla felvételt, bár meg kell mondjam, messze nem adja vissza az élő tánc hangulatát.
Ne a férjedet küldd vásárolni!
2009 február 20. | Szerző: rzso
Ma nagyon jó kedvem van!!! Legyen neked is!
“Egy fiatalember a városba költözik és beáll egy nagyáruházba eladónak.
– Van valami tapasztalata ezen a téren?
– Persze, én ne tudnék eladni?
Az igazgató gondolja, na majd meglátjuk, de tetszik neki a fiú önbizalma.
Az első nap után, megkérdi tőle:
– Na hány vevője volt ma?
– Csak egy.
– Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30! És mennyi volt a bevétele?
– 220.515 dollár 25 cent.
– Mennyi??? Mit adott el?
– Először eladtam neki egy pecahorgot. Aztán egy nagyobbat. A végén egy egész horgászfelszerelést.
Aztán kérdeztem hová akar menni horgászni? Ö fel akart az északi partra.
Erre azt tanácsoltam, hogy oda jobb lesz egy vitorlás is.
Erre elmentünk az osztályra és vett egy duplamotoros Seawind-et.
De nem volt biztos benne hogy a Civic-je el tudja vontatni.
Lementünk a szalonba és eladtam neki egy Pajero-t 4 kerékmeghajtással.
– Maga azt akarja mondani, hogy az ember akart egy horgot és maga a végén eladott neki egy hajót meg egy autót?
– Hááát nem egészen… ö egy csomag tamponért jött be..
Erre mondtam neki, ha már a hétvége így el van b@szva, elmehetne inkább horgászni…”
Ha van napi 13 perced…
2009 március 29. | Szerző: rzso
… hallgasd meg az alábbi linkről ingyenesen letölthető – a gazdagság vonzását megerősítő – gondolatokat.
http://www.avonzastorvenye.hu/gazdagsag_mp3.php
Tudom, régen jelentkeztem, és mostanában ritkán fordulok elő.
Úgy érzem, dolgom van magammal, és ez annyi energiát emészt, hogy kifelé most kevesebb jut.
Erősen úgy érzem, hogy ebben a helyzetben, ami körül vesz bennünket nem elég filozofálgatni.
Hiába keresgélek régi vagy újabb korok mestereinek művei között, valahogy mostanában egyik sem a szájam íze. Jó szívvel nem tudnék most gondolatokat, idézeteket közreadni.
Azokat jelenleg szédítésnek, bódításnak érezném. Valahogy most semmisem igaz. Én érzem csak így? Vagy így is van?
Mondják, új energiák érkeznek. Ha ez így van, akkor talán ez is oka a bennem lévő változásnak.
Nem tudom.
Addig is, míg újra találok valamit, amit ide valónak érzek, jó egerészést kívánok a fent említett “A vonzás törvénye” oldalon.
Oldal ajánlása emailben
X