Nyitott tenyérrel szeretni
2009 május 30. | Szerző: rzso
Ezt az írást ma reggel találtam a mailjeim között – egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam.
Nem tudom, kitől származik, így forrást nem tudok megjelölni.
De olyan szépnek tartom, ráadásul egyezik az én hitvallásommal is – akár én is írhattam volna – hogy megosztom Veletek.
“Egy gondoskodó személy egy pillangó küzdelmét figyelte, amint épp a bábból próbált kitörni. Gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, melyek így egy nyílást formáltak.
A pillangó könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni. Ez a gondoskodó személy nem tudta, hogy csak a születéssel járóküzdelem során erősödnek meg a szárnyak annyira, hogy repülni lehessen velük. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, sosem élt igazán.”
Úgy hívom ezt: nyitott tenyérrel szeretni. Ez a tudás lassan érlelődött meg bennem, a fájdalmak tüzén és a türelem vizein átjutottam el hozzá. Még ma is tanulom: fel kell szabadítanom, akit szeretek, mert ha belekapaszkodom, csüngök rajta és állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.
Ha egy szeretett lényt igyekszem megváltoztatni, mert úgy érzem, tudom, hogy milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt egyik legértékesebb jogától: attól, hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, választásaiért, életmódjáért. Valahányszor ráerőszakolom valakire az akaratomat vagy uralkodni próbálok felette, megfosztom őt attól, hogy a növekedés, az érés folyamatában kibontakozhasson.
Birtoklási vágyammal megrövidítem és korlátozom őt, bármennyire szívből jövők is a szándékaim.
A legkedvesebb óvó szándékú tetteimmel korlátozhatom és megsebezhetem a másik embert, és a túlzott védelem és gondoskodás minden szónál ékesebben ezt üzeni neki:
“Képtelen vagy gondoskodni magadról. Nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.”
Amint tanulom, nap mint nap gyakorlom, már képes vagyok ezt mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, értékellek, tisztellek és bízom abban, hogy lesz erőd azzá válni, amivé lehetőséged van – ha nem állok az utadba.
Szeretlek annyira, hogy szabaddá tudlak tenni, és egymás mellett mehetünk örömben és szomorúságban.
Meg fogom osztani veled a könnyeket, de nem kérem majd, hogy ne sírj.
Ott leszek, ha szükséged lesz rám, átölellek és megvigasztallak, de nem nyúlok a hónod alá, ha már egyedül is boldogulsz.
Veled leszek magányodban és gyászodban, de nem veszem azt el tőled.
Igyekszem nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani akarsz, ha nem is mindig értek egyet veled.
Lehet, hogy néha dühös leszek rád, de akkor ezt igyekszem őszintén elmondani neked, hogy ne bánjam különbözőségünket és ne idegenedjek el tőled.
Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig a szavaidra, mert néha magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm.
De ilyenkor is annyira őszinte leszek majd veled, amennyire csak képes vagyok.
Tanulom, hogy ezt mondjam, nemcsak szavakkal, hanem azzal is, ahogyan másokhoz és magamhoz viszonyulok – azokhoz, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Ezt hívom hát nyitott tenyérrel való szeretésnek.
Időnként még ma is nehezemre esik, hogy ne nyúljak a bábhoz, de már sokkal kevésbé, mint régen.”
Felhívás a Felemelkedés Koncertre
2009 május 18. | Szerző: rzso
Drágáim!
Még létezem! Csak kihagyok…
Viszont most fontos közreadnivalóm van, ma kaptam.
Most tudtam meg, hogy létezik egy HangDala Kórus, csodás célokkal, és Pünkösd Ünnepén koncertre hívnak minden érdeklődőt.
A koncertől és közös éneklésről itt olvashatsz.
Csók nektek
rzso
Szivána nagy bölcseinek tanításai
2009 május 4. | Szerző: rzso
103) „Hogyan tehetnél jót, ha még csak nem is érzed jól magad?”
Kicsi Bohn köszöntése
2009 április 22. | Szerző: rzso
Drága Kicsi Bohn! Drága Ben Baba!
Még nincs egy napja sem, hogy megláttad a napvilágot, de látod, máris nagyon sok szerető lélek vesz téged körül!
Nagyon sok szeretettel és meghatottsággal köszöntelek Téged megérkezésed napján!
Kívánom, hogy légy boldog közöttünk itt e Földön, teljesüljön minden álmod!
Szerezz sok örömöt szüleidnek, és magadnak is.
Taníts bennünket sok szépre, jóra, és vigyázz nagyon a szüleidre!
Anyukádnak gratulálok, sok erőt, boldogságot kívánok neki és elárulom, már jó ideje őrizgetem számára ezt a verset:
M. Ambrus Kinga: Egy újszülött vallomása
Amíg benned éltem,
Bölcsőm volt a tested,
Befelé figyelve
Kívánságom lested.
Mikor megszülettem,
Bár szemedet láttam,
Bevallom most már,
Kicsit visszavágytam.
Ám te megnyugtatón
Karjaidba vettél,
Felkínálva emlőd,
Csendben megetettél.
Lassan tisztult a kép,
Erősítve bennem
Keserédes érzést:
Íme, megszülettem.
Születtem embernek,
Eredendőn jónak,
Erre a világra
Földi halandónak.
Megjöttem, itt vagyok,
Éppen körülnézek.
S egy ismerős szempárt
Felismerni vélek.
Hívogató élmény
Érzem, hogy közeleg,
Segítsetek, kérlek,
Hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony
Meghallván a vágyam,
Apa mellkasára
Odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli
Kicsiny hasonmását,
Boldogan hallgassam
Szíve dalolását.
Meleg tenyerével
Simogatja bőröm,
Ha elszenderednék,
Most ő lenne őröm.
Megpihen a test, és
Ünnepel a lélek,
Gondolatban anya
Festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt
Feküdni az ágyban,
Mama pocakjában
Ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban
Indul földi létem,
Hálásan köszönöm
Csendes születésem.
A Tudás Könyve
2009 április 13. | Szerző: rzso
Nekem azt tojta a nyúl, hogy rátaláltam erre az ingyenesen letölthető könyvre.
Én meg jól tovább tojom nektek.
Nézőpontok
2009 április 5. | Szerző: rzso
Ma beszélgettem valakivel, eszembe jutott egy érdekes szösszenet, elmesélem nektek is. Már nem tudom, hol hallottam.
Csak hogy ne felejtesetek végleg el, amilyen ritkán jelentkezem mostanában.
Szóval arról van szó, hogy amit látni vélünk, az nem biztos, hogy az is. Csupán nézőpont vagy rálátás kérdése.
Képzeld el, hogy állsz egy hegy lábánál, és fürkészed a tájat.
Egyszercsak meglátod, hogy az úton fut egy ember. Magadban konstatálod, hogy ott egy sportoló, egy futó.
Aztán feljebb mész, nagyobb területre látsz rá, és látod, hogy az ember után fut egy rendőr. Erről megállapítod, hogy nem is futó az, hanem egy bűnöző, akit épp egy rendőr üldöz.
Aztán még feljebb mész, még nagyobb a rálátásod, és látod, hogy kettőjüket követi egy autó, amiből kamerázzák őket, mert filmfelvétel folyik, és rájössz, hogy se nem futó, se nem rendőr által üldözött bűnöző, hanem mindkettő színész.
A mag
2009 június 18. | Szerző: rzso
Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik: “Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit.” A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta: “Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.”
Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.
Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.
Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.
Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.
Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.
Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. “Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek” – mondta a vezérigazgató. “Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.”
Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: “A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!”
Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.
A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: “Íme az új vezérigazgatótok!”
“Jimnek hívják.” Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.
“Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?” – mormogták a többiek.
A vezérigazgató akkor azt mondta: “Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!”
Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
“Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.”
Oldal ajánlása emailben
X