Mese mese mátka …
2009 december 23. | Szerző: rzso
Drágáim!
Ha már fő a halászlé és sül a beigli, akkor szusszanhattok egy kicsinyét, – röpke 6 és fél percig, no nem tovább!!! – és hallgathattok egy kis mesét.
Csak tudnám, hogy miért olyan szomorúak és sötétek azok a gyönyörűségesen szép Andersen és Grimm mesék!
És minden szomorúságuk ellenére szeretjük őket. Áhitattal figyeljük, meghatódunk, talán azért, mert rengeteg titkolt, rejtett érzelmi szálat szólaltatnak meg. Előcsalogatják a bennünk rejlő együttérzést, és még számos érzelmet, melyeket sikeresen elfojtottunk magunkban.
Részemről – amíg a mesét hallgatom – beleélem magamat abba a hangulatba, amit a meseíró festett … és olyan jó az ébredés… magammal hozni a tanulságot egy fényességesebb világba.
Jöjjön hát a mese: A kis gyufaárus lány Alföldi Róbert előadásában.
Békés ünnepet kívánok
2009 december 22. | Szerző: rzso
Szeretetteljes, békességes karácsonyt kívánok mindannyiótoknak ezzel a szép verssel! rzso
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(1902.)
Az üresség tánca – részlet
2009 december 18. | Szerző: rzso
Sokan olyan szépen írtok itt a blogjaitokban, hogy én csak csodálattal tudok szólni róluk!
Bennem nagyon sok szép gondolat, jó és szeretetteljes érzés él, de nem tudom úgy szavakba önteni őket.
Mire kijönnének, elvesztik varázsukat, igazi valójukat.
Számomra kedvezőbb, ha csak hallgatok, és érzek.
Persze ez messze nem azt jelenti, hogy csöndes és visszahúzódó lennék, de gyakran úgy érzem, hogy máskor inkább hallgatnom kéne, sokszor megnemértésekkel találkozom.
Vagy csak én érzem úgy…
Talán ezért is tetszett meg annyira ez a részlet.
Minden esetre annyira gyönyörűnek és megszívlelendőnek tartom, hogy veletek is szeretném megosztani.
Így a közelgő ünnepek előtt fogadjátok olyan szeretettel, ahogyan én adom tovább.
ADYASHANTI – Az üresség tánca
(a megvilágosodásba bevezető könyvéből, amelyet ő maga is átélt)
Egy részlet, ahol kérdeznek tőle:
“Tanítvány:
Ha megnézem a híreket, érzem, ahogy kavarognak bennem az ítéletek, és a nézőpontom újraformálódik egy-egy témával kapcsolatban.
Hogyan őrizhetem meg az Igazságot, amelyről beszélsz, miközben ennyi probléma van a világban?
Adyashanti:
A beszéd a valóság csak nagyon kis részét közvetíti. Az Igazságot nem lehet szavakba önteni. A természeténél fogva csendes és megmagyarázhatatlan.
Éppen ezért a bennünk lévő, formáló erejű csend képes szavak nélkül alakítani a világot.
Teljesen mindegy, hogy mit skandálunk, azt, hogy “béke, béke, béke, világbéke” vagy hogy “ételt az éhezőknek, ételt a szegényeknek”, ha belül közben forr bennünk az indulat, minden békét hirdető szavunkkal csak a konfliktust erősítjük, visszük tovább.
Még akkor is, ha a szavak szintén egyáltalán nem jelenik meg konfliktus.
Mindannyian azok vagyunk, amit átadunk, amit sugárzunk magunkból.
Ez nagyon-nagyon fontos.
Azt látom, hogy az emberek rettegnek az Egységtől, mert ott nincs senki, aki kiválna a tömegből, és eldöntené vagy előírná, mit tegyenek. Az ego pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Egységben nincs számára hely. Lehúzhatja a rolót. Épp ezért ezt súgja: “Biztos, hogy minden rendben lesz?”
Szóval én csak ücsörögjek a szobámban, és ne foglalkozzak senkivel és semmivel? Hagyjak mindent Istenre?”
Ki tudja? Ha Isten úgy akarja, hogy a szobádban ücsörögj, akkor ezt fogod tenni.
Ha azt szeretné, hogy ne foglalkozz semmivel, pontosan ez fog történni.
Ha azonban valamilyen fontos szerepet szán neked, biztos lehetsz benne, hogy megadja a lehetőséget is, hogy betölthesd.
Az emberek – jó szándék ide vagy oda – az esetek 99 %-ában megosztottságból cselekszenek.
Így pedig csakis ezt adhatják tovább.
Ha átállsz az Egység oldalára, továbbra is épp úgy végezheted mindazokat a dolgokat, amelyeket eddig megosztottságból csináltál.
Maga a cselekedet nagyon hasonló, sőt, akár ugyanaz maradhat.
Továbbra is levelezhetsz államférfiakkal, vagy körberepülheted a Földet.
A lényeg az, hogy minden nagyon más lesz, ha az Egységből indítod.
Hogy miért?
Mert közben az az érzésed, hogy: “Fogalmam sincs, miért is csinálom mindezt.”
Ez pedig azt jelenti, hogy többé nem valamilyen konfliktus mozgat.
Azért nem tudsz okokat találni a cselekvésre, mert úgy érzed, alapvetően minden rendben van.
És mégis, még így is elindul benned valami.
Az elme persze képtelen megérteni, hogy miért kellene változnia, ha egyszer minden rendben van.
Ilyen az, amikkor az embert az Egység mozgatja.
Amikor abból az alapérzésből indul ki, hogy a világon minden rendben van, úgy ahogy van.
Tisztában van vele, hogy a világnak nincs szüksége rá, az üzenetére, ő mégis megteszi a dolgát.
Érdekes módon többé nem meghatározott célok mozgatnak. Csupán mozogsz az élettel együtt.
Lehet, hogy épp egy Gandhi típusú lány vagy srác vagy, aki arra született, hogy aktívan tegyen.
De megeshet, hogy inkább Ramanához hasonlítasz, és azt mondod: “Minden úgy van, ahogy Isten akarja, miért is avatkoznék bele a dolgokba”?
Az elme egyre csak azt kérdezi: “De melyik ezek közül a helyes út?”
Te pedig megszoktad, hogy választasz – aszerint, hogy milyen előre kialakított véleményed van a rossz és a jó, a helyes és a helytelen fogalmáról.
Ez óriási tévedés.
Az elme ugyanis nem tudhatja, mi jó a világnak.
Az élet ugyanúgy megjelenhet egy tölgyfa, egy tavacska, egy kőszikla, egy autó, egy nagyon aktív vagy éppenséggel nagyon passzív ember képében.
Ezek mind-mind ugyanabból a forrásból származnak.
Érzed, miről beszélek?
Tanítvány:
Igen, érzem. Egyfajta belső erőt érzek magamban. És amikor azt mondtad, hogy “minden a legnagyobb rendben van”, ott belül éreztem, hogy ez igaz.
Éreztem, hogy valójában teljesen mindegy, mit csinálok, mert béke és elfogadás van bennem.
Adyashanti:
Ilyenkor az élet a saját medrében folyik, és nem úgy, ahogyan mi terelgetjük.
Óriási különbség.
Ha azt nézed, milyen változásokat hozhat ez a hozzáállás, láthatod, hogy egyetlen ember is képes ezreket, sőt százezreket inspirálni.
Gandhi egymagában, egyetlen látomással űzte ki a világ talán legnagyobb hatalommal rendelkező nemzetét India földjéről.
Jobban mondva: “meggyőzte őket a távozásról”.
Erőszakkal erre nem lett volna képes.
Ha a “rohadjatok meg, tűnjetek innen!” felkiáltással fordult volna feléjük, egésze biztos, hogy nem éri el a célját, és a britek még ma is Indiában lennének.
Az Igazságban azonban hihetetlen erő rejlik.
Ezért olyan hatásos minden cselekedet, amelyik ebből fakad.
Valójában minden egyéb indíttatás és akció az erőszaktevés kategóriájába tartozik.
Épp ezért a leghatásosabb spirituális gyakorlatok egyike, ha bekapcsolod a tévét, és meghallgatod, mit mondanak a számodra legellenszenvesebb, leggyűlöletesebb figurák.
Ha képes vagy meglátni bennük Istent, sikerrel jártál.
Ha viszont minden esetben elkapcsolsz, vagy dührohamot kapsz, amikor feltűnnek a képernyőn, az azt jelenti, hogy még nagyon messze jársz a megvilágosodástól.”
Már megint a megbocsátás…
2009 november 27. | Szerző: rzso
Tanítóm küldte ma ezt az írást.
Számomra ismeretlen író, ismeretlen történet – és nagyon tetszik!
Szeretnélek Titeket is gazdagítani vele.
Gerald G. Jampolsky – Megbocsátás – Amit meg kell bocsátanunk másoknak, talán önmagunk elrejtett része
c. könyvből egy tanulságos és szép részlet:
“…. Van még egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.
Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik.
Azután mindenki egyenként, életkortól függetlenül elkezdi sorolni a kör közepén álló személynek, hogy milyen jócselekedeteket hajtott végre élete során.
Nagyon részletesen felidéznek mindent, amire csak emlékeznek az illetővel kapcsolatban.
A vádlott minden jó tulajdonsága, jó cselekedete, erőssége és kedvessége elhangzik.
A kör minden tagja rendkívül alaposan végzi a feladatot.
Az illető minden történetét a lehető legnagyobb őszinteséggel és szeretettel mesélik el.
Senki sem túlozhatja el az eseményeket, és nem találhat ki történeteket.
Senki sem beszél komolytalanul vagy gúnyosan.
Ez a szertartás addig folytatódik, amíg a falu minden egyes lakója el nem mondta, miért találja a vádlottat a közösség legtiszteletreméltóbb tagjának.
Ez több napig is eltarthat.
Végül a törzs szétnyitja a kört, és boldogan megünneplik, hogy az illetőt visszafogadták a közösségbe.
Ha szerető szemmel tekintünk a világra, amit ez a szertartás olyan csodálatosan mutat be, csak újraegyesülést és megbocsátást látunk.
A kör minden tagja – ahogyan a középen álló személy is – újra szembesül azzal, hogy a megbocsátás által megszabadulhatnak a múlttól, és a félelmekkel teli jövőtől.
A középen álló személyt nem nevezik rossz embernek, és nem zárják ki a közösségből.
Ehelyett mindannyian újra eszükbe idézik, hogy a szeretet ott van bennünk és körülöttünk, mindenkiben és mindenben.”
naggggyonjóóóóó!!!!
2009 november 5. | Szerző: rzso
Barátnőmtől kaptam ezt a kis videót, hihetetlenül érdekes!
Feltétlenül várd meg a végét!!!!
Egy kis betegeskedés ui, ui, röf röf röfff
2009 október 24. | Szerző: rzso
Sziasztok Kedveseim!
Sok önkizsigerelés után az élet végre parkoló pályára tett, így hála Istennek végre napok óta csak pihenek.
És minden élvezet az enyém, ami ezzel jár!
Amit ennek kapcsán szeretnék megosztani veletek:
Nemrég létezik egy TV csatorna: a LifeNetwork..
Nagyon szeretem az egészséggel kapcsolatos témákat, ezen a csatornán bőségesen láthatok ilyeneket.
Tegnap délután viszont egy gyönyörű, bár megrázó filmet vetítettek: Lorenzo olaja volt a címe.
Ki ismeri? Ki nem?
Nagyon jó szívvel ajánlom, hogy ha tudjátok, nézzétek meg!
A levont következtetéseket rátok bízom.
Most viszont elköszönök, mert most pedig egy másik isssteni film megy. A címe: Patch Adams.
Kis részlet belőle:
“Téves” információ
2009 október 15. | Szerző: rzso
Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket. . .
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött,csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
– Jó napot.
– Jó napot – felelte az őr.
– Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
– Ez itt a mennyország.
– Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
– Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott
– A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
– Nagyon sajnálom – mondta az őr. – Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni.
Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.
Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
– Jó napot – köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
– Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
– Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet.
– Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
– Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor – felelte a férfi.
– Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
– Mennyország.
– Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
– Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
– Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat…
Hmmm…
2009 szeptember 27. | Szerző: rzso
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Nagyon jó volt apa!
– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen.
– És mit láttál meg mindebből?
– Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
– Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
Hát ezek nagyon édik!
2009 szeptember 24. | Szerző: rzso
Kedves Lányok!
Nagyon köszönöm, hogy ennyi hűtlenség után még mindig ilyen kedvesek vagytok hozzám!
Ezt ma láttam meg, és arra gondoltam, talán nektek is annyira tetszene, mint nekem.
Ezt olvastátok már?
2010 január 10. | Szerző: rzso
Édes!!!
Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt mindennapi munkába.
Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült.
Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:
“Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül.
Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk.
Amen.”
És a férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, gyorsan meglocsolta a virágokat, bedobott egy adagot a mosógépbe, összeszedte és megmosta a kirándulásból hazahozott piszkos, sáros lábbeliket, majd összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is.
Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, még a konyhát is felseperje, felmossa, és már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort a leckekészítés miatt.
Kitett az asztalra egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak.
Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat.
Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni,és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen.
Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött, ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
“Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam.
Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni.
Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!”
És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
“Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak.
Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél.”
ismeretlen eredet
Oldal ajánlása emailben
X