mantrák
2008 július 5. | Szerző: rzso
Szeretem a mantrákat. Minden kimondott szónak és hangnak nyoma marad az éterben és mint méheket vonza a virágpor, úgy vonzák be a szavak, hangok de még a gondolatok, érzelmek is a hasonló minőségű rezgéseket.
Emoto japán professzor vizsgálta, milyen hatással vannak a víz szerkezetére a pozitív és a negatív töltésű szavaink, zenéink. Csodálatos a könyv, ami ennek nyomán készült! Testünk 2/3 része víz. Mit is teszünk vele nap mint nap? Akarom én tönkretenni magamat? És mégis túl gyakran kapom rajta magam, hogy már megint leromboltam lelkem szépen és gondosan felépített templomát.
http://www.youtube.com/watch?v=lkbpXRSIUnE&NR=1
Én ilyet szeretnék:
http://www.youtube.com/watch?v=6SpEQeI9Zec
Gyakran hallgatom mantrás lemezeimet. Szavakat, mondatokat ismételni prózában kevésbé okoz gyönyört, de azokkal a gyönyörű és kedves dallamokkal már boldogan éneklem és is együtt az előadókkal.
Egyik kedvencem a Gayatri Mantra:
“Om bhur bhuve svaha
Tat savitur varenyam
Bhargo devasia dhee mahi
Dheeyo yo nah pracho dayat”
“A három világot beragyogó legfelsőbb fény világítsa meg teljes egészében tudatunkat és irányítsa értelmünk sugarait az erényesség útján!”
Gayatri Mantra
http://www.youtube.com/watch?v=YW8IjcOWtlI
És még ők:
Mantra Assessu Yemaya – Deva Premal
http://www.youtube.com/watch?v=QAZIWFCjY2k&feature=related
Prajna-paramita Hrdaya Sutram (The Heart Sutra) 般若心経
http://www.youtube.com/watch?v=P2D8epuXla8&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=I2Gb9ZN-61I&feature=related
(ezek zenéje ugyanaz, de a video különbözik, és nem tudok választani!)
Épülésünkre szolgáljanak!!!
Meghallgatnátok ezt a diákot?
2008 július 3. | Szerző: rzso
Nem neveltettem vallásosan. Templomba csak néha mentem el a nagyanyámmal, olyankor mindíg belepancsoltam a szenteltvízbe, és szagolgattam utána a kezem. Nagyon finom illata volt. Manapság hiába pancsolok. Soha sehol nincs illata.
Akkoriban Istent egy szakállas bácsinak képzeltem fent a felhők felett. Érdekes képzelet volt, és kicsit hihetetlen. Kifejezetten vallásos alapon ma sem tudom értelmezni. De azt mondom, valami van. Nem tudom, hogy mi, de valami van. Nevezzük bárminek…
Ezt csak azért írtam le, hogy amikor ilyenféle történeteket teszek be, azért engem tudjatok hova helyezni.
Amikor ezt a történetet megkaptam valakitől, magam is igen meghökkentem. Hogy valóban megtörtént-e, vagy csak kitaláció – azt hiszem mindegy is.
Íme:
Meghallgatnátok ezt a diákot?
Tél, sötétség, rossz – vajon léteznek?
Egy híres egyetem tanára a következő kérdést tette fel diákjainak:
– Mindent, ami létezik, Isten teremtett? Egy diák bátran válaszolt: – Igen! – Tényleg mindent Isten teremtett? – kérdezte újból a tanár.
– Igen, persze – ismételte meg a diák. De a tanár felvetette: – Ha Isten teremtett mindent, ami létezik, akkor a rosszat is megteremtette. És az alapján, amire eddig jutottunk, állíthatjuk, hogy Isten a rossz. A diák először nem tudott mit válaszolni erre a definícióra, és csendben maradt. A tanár elégedett volt magával és kérkedett a többi diák előtt, hogy bebizonyíthatta, a válaszoló diák hite csak mítosz.
De a diák újból jelentkezett:
– Kérdezhetek öntől valamit?
– Természetesen! – így a tanár.
A diák tehát kérdezett:
– Létezik-e hideg?
– Milyen kérdés ez, persze, hogy létezik. Te még sohasem fáztál?
A többi diák nevetni kezdett.
A fiú válaszolt:
– Valójában, uram, hideg nem létezik. A fizika törvényei szerint, ha jól belegondolunk, a hideg csak a meleg hiányát jelenti. Minden test vagy tárgy érzékeny a környezetváltozásra vagy az energiaátvitelre. Az abszolút nulla tulajdonképpen a meleg hiánya. Akkor ezen a hőmérsékleten minden anyag mozgás- és reakcióképtelen lesz. A hideg nem létezik. Az ember ezt a szót a nem elegendő meleg érzésének kifejezésére találta ki.
A diák folytatta:
– Lézik sötétség?
– Persze! – válaszolta a tanár.
A diák:
– A sötétség ugyanúgy nem létezik, az csak a fény hiányakor jön. A fényt tudjuk vizsgálni, a sötétséget nem. Használhatjuk Newton módszerét arra, hogy a fehér fényből töréssel sok színt kapjunk. Azonban a sötétséget nem tudjuk mérni. A fény egyetlen sugara megtörhet a sötétben és meg tudja azt világítani. Hogy tudja megmérni, milyen sötét a világűr? Hát úgy, hogy megméri a fény erősségét, amit ad. Ugye így van helyesen? A sötétség egy szó, melyet az ember talált ki, hogy körülírhassa, mi történik, amikor nincs fény.
Végül a fiatalember megkérdezte tanárát:
– Uram, létezik rossz?
– Persze – válaszolta még mindig a tanár. – Látjuk az ember másik iránti naponkénti embertelenségében, látjuk a világban élő bűnözők tömkelegében. Ez nem lehet semmi más, mint rossz.
– Valójában rossz nem létezik, uram, legalábbis önmagában nem. A rossz Isten hiánya. Ugyanúgy, mint a sötétség és a hideg esetében. Ez egy szó, amivel az ember azt szerette volna kifejezni, hogy kevés van Istenből, hogy hiányzik Isten. Isten nem teremtette meg a rosszat. A rossz annak az eredménye, hogy az ember híján van Isten szeretetének. Isten szeretete az Ő ajándéka a szívünkben. Úgy, mint amikor felkapcsoljuk a villanyt, vagy kizárjuk a hideget.
A tanár leült.
A fiatalember neve: Albert Einstein
A lobogó kis lélek
2008 július 2. | Szerző: rzso
Kezdem kitanulni, hogy hova, milyen betűkkel írjak, hogy az jól is nézzen ki.
Nagyon jó érzéssel töltenek el az üzenetek, amiket kapok, megerősít abban, hogy szükségünk van – és egyre többőnknek – a szép dolgok élvezetére.
Igen véletlenek valóban nincsenek. Nem véletlen, hogy épp akkor regiztem, amikor. Ezek szerint már duplán. Anyarabszolga az egyik ok, a másikat egy másik blogban találtam meg, ahol épp egy nappal valaki után regiztem, “véletlenül” rákattintottam a blogjára és még az is lehet, hogy épp egymásra volt szükégünk…
Magamról elárulom, hogy fenntartás nélkül hiszek a reinkarnációban. El is terveztem, hogy egy ezzel kapcsolatos kis mesét teszek ma be ide.
Én szóltam előre! Akinek ez nagyon taszító, az most ne is olvasson tovább!!!
Kicsit hosszú, de szerintem megéri.
Részlet Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel c. könyvéből
A lobogó kis lélek
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra.
– Én vagyok a fény!- mondogatta – én vagyok a fény!
Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény és fény és fény.
Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami valójában.
Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
– Tudod-e kicsike, mit kell tenned, hogy kielégítsd a te hatalmas vágyódásodat?
– Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! – kiáltotta a kicsi lélek.
– El kell választanod magad tőlünk, a többiektől, válaszoltam. Folyamodj a sötétséghez!
– Mi az a sötétség, ó szentséges Egy? – kérdezte a kicsi lélek.
– Az, ami te nem vagy – válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a mindenségből, és egy másik tartományba költözött.
Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott:
– „Atyám! Atyám! Miért hagytál el engem?” – miként Te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled.
Én azonban soha nem hagylak el téged, mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy, és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget! És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy! Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak kinyilvánítása, Aki Vagy, – és Aki Lenni Akarsz.
Azért meséltem el ezt a kis történetet – a lobogó kis lélekről szóló tanmesét – hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ, amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgás alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára.
Bárki érezheti magát megbántva, bárki érezheti úgy, hogy ártalmára voltak, ám amikor visszatértek az Örök Birodalomba, rájöttök majd, hogy nem ért benneteket semmiféle kár. Akkor meg fogtok bocsátani azoknak, akikről azt hittétek, hogy megbántottak benneteket, mert tudatosulni fog bennetek a Magasabb Rendű terv.
– Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz – mondtam a kis léleknek. Te vagy az Abszolút, amely megtapasztalja önmagát. – Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni?
– Tehát van választásom? – kérdezte a Kis Lélek.
– Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.
– Rendben, felelte a Kis Lélek. – Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.
Képzelheted, mekkora kihívás volt ez, hisz senkinek sem kellet megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.
– Senkinek sem kell megbocsátani? – kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.
– Senkinek – ismételtem. – Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket? – erre körbefordult, és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke, Jöttek a Királyság legtávolibb zugából is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.
– Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! – kiáltott fel a Kis Lélek. – Akkor hát kinek bocsássak meg?
Erre egy lélek kilépett a tömegből. – Nekem megbocsáthatsz – mondta ez a barátságos lélek.
– Miért? – kérdezte a Kis Lélek.
– A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz – válaszolta a Barátságos Lélek.
– De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?
– Ó – mosolyodott el a Barátságos Lélek – biztosan kitalálunk majd valamit!
– De miért? – a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges gonoszságot tudjon tenni.
– Egyszerű – magyarázta amaz. Megtenném, mert szeretlek. – Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni. Nem? – Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.
– Én? – ámuldozott a Kis Lélek.
– Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit. Mert megértettük, hogy…
– …amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy! Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted a „jó”-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, – bármi legyen is – létrejöhessen.
A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot Isten külön ajándéka.
– Egyetlen dolgot kérek cserébe – jelentette ki a Barátságos Lélek.
– Akármit kérhetsz! – kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten tervét.
– Abban a pillanatban, amikor ütlek-verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni, … emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!
– Ó! Nem fogom elfelejteni! – ígérte meg a Kis Lélek. – Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!
/Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/
Mi a szeretet?
2008 június 30. | Szerző: rzso
Mi a szeretet?
Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.
“Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása
van. Ez a szeretet.”
Rebeka – 8 éves
“Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved.. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.”
Zsolti – 4 éves
“A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.”
Karesz – 5 éves
“A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy kérnél az övéből.”
Kriszti – 6 éves
“Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.”
Teri – 4 éves
“A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e.”
Dani – 7 éves
“A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akarnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak.”
Emília – 8 éves
“A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”
Robi – 7 éves
“Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz.”
Nikolett – 6 éves
“A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.”
Nóri – 7 éves
“A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.”
Tomi – 6 éves
“A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem.”
Csilla – 8 éves
“A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom.”
Klári – 6 éves
“A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak.”
Eszter – 5 éves
“A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford.”
Krisztián – 7 éves
“A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.”
Marika- 4 éves
“Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni.”
Laura – 4 éves
“Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.”
Judit – 7 éves
“A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.”
Márk – 6 éves
“Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik.”
Júlia – 8 éves
A “Szeretet program”
2008 június 29. | Szerző: rzso
Szervusztok!
Remegő ujjaimmal írom be első bejegyzésem.
Kérem, fogadjátok szeretettel egy kedves kis humoros kedvencemet, és fogjatok hozzá ti is a “telepítéshez”:
(Sajnos, nem én találtam ki!!!)
A “SZERETET PROGRAM”
Szereplők:
Terméktámogatás: T ; Vásárló: V
T: Igen, miben segíthetek?
V: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni
fogom a Szeretet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
T: Rendben, szivesen segítek. Készen áll az indulásra?
V: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen
állok. Mit kell először tennem?
T: Első lépésként nyissa meg a szívét. Megtalálta a szívét?
V: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet
telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
T: Milyen más programok futnak?
V: Lássuk csak, van: Múltbéli megbántódás, Alacsony
önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
T: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli
megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszútávú
memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog
megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni
az Alacsony önértékelést a saját moduljával. A Harag és a
Neheztelés programját teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a
programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő
installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
V: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
T: Örömmel. Menjen a startmenűbe, és indítsa el a Megbocsátást.
Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés
teljesen ki nem törlődnek.
V: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni
magát. Ez normális?
T: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El
kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen
frisssítésekhez.
V: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet! Azt mondja:”Hiba! A
A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?
T: Ne aggódjon! Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső
Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön szívén még nem
futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy
Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat
Szerethetne.
V: Tehát, most mit tegyek?
T: Gördítse le az Önelfogadás menűt, majd kattintson az alábbi
fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az
Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
V: Rendben, kész.
T: Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer
felül fog írni minden zavaró programot, és kijavítja a hibás
programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát
az összes könyvtárból, és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan
eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.
V: Megcsináltam. Hé! A szívem új fájlokkal telik meg! Mosoly
jelent meg a képernyőmön, és a Béke meg az Elégedettség
bemásolja magát minden felé a Szívembe! Valamint az egész
rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
T: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden
helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális,
és javítja a Szív működését, ne aggódjon! Egyébként jó érzés,
nem?
V: De, csak szokatlan.
T: Szóval, a Szeretet telepítve, és rendesen fut. Még egy dolog,
mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá,
hogy továbbítsa azt, és különféle változatait mindenkinek,
akivel kapcsolatba kerül.
Ők is megosztják majd másokkal, és visszajuttatnak
viszonzásul Önhöz is új, és izgalmas változatokat.
V: Köszönöm Istenem!
Kéne egy Wu Bong
2008 július 5. | Szerző: rzso
Hogyan jutottam erre a megállapításra?
Egyszerű. Néztem ma a TV híradót. Hiányzik az egymás iránti tisztelet, a mások jogainak elismerése. Szabadság van és demokrácia – mondják… De szerintem az én szabadságom csak addig tart, amíg a másik embert nem zavarom vele. Élni és élni hagyni. Jó lenne, ha mindenki így gondolná. Vagy ők is “csak úgy csinálnak, mintha”? Szóval kéne egy Wu Bong…
A régi Kínában volt egy zen kolostor, ahol a szerzetesek nagyon sokat veszekedtek. Nem tisztelték egymást, sokat ócsárolódtak és válogatott szitkokat vágtak egymás fejéhez.
Egyszer a kolostor zen mestere megelégelte ezt a civakodást és behívatta az egyik szerzetest a szobájába. Azt mondta neki egy másik szerzetesről, hogy az valójában nemrég elérte a tökéletes felébredést és személyesen ő, a kolostor vezetője kérte meg rá, hogy tartsa titokban, viselkedjen hétköznapi módon, legyen sértődős, arrogáns, kötekedő hogy a többiek ne fogjanak gyanút és ne hátráltassa őket ez a dolog a gyakorlatukban. Hozzá tette azt is, hogy most azért mondja el neki ezt mégis, mert megérett rá és így nem lesz ez számára akadály.
Aztán behívatta a másik szerzetest is és ugyanezt elmondta neki fordítva, tehát az elsőre behívatottról mondta, hogy felébredett.
A végén elérte, hogy a kolostorban minden szerzetes a másikat hitte mesternek és egy csapásra vége szakadt az örökös civakodásnak.
Előzékenyek, figyelmesek lettek egymással a szerzetesek.
Itták egymás szavát, mint tanítvány a mesterét, szeretettel és türelemmel viszonyult mindenki mindenkihez. Az egyik legbarátságosabb kolostor hírében álltak hamarosan, ahol sok tanítvány hamar elérte az igazi felébredést.
Ezek után Wu Bong zen mester még hozzá tett egy kis kommentárt a történethez.
Ha jócskán le akarjátok rövidíteni az utatokat, akkor érdemes a világra úgy tekinteni, mintha rajtunk kívül már mindenki elérte volna a megvilágosodást és már csak mi egyedül lennénk soron, mindeki más már csak miattunk játsza a szerepét, hogy mi is mihamarább kilépjünk a szenvedésből.
Oldal ajánlása emailben
X