e-book
2008 november 23. | Szerző: rzso
Sziasztok Drágáim!
Nagy kincsről kaptam tájékoztatást pár napja e-mailben. Gyorsan tovább is adom a hírét, hisz aki nálam olvasgat, annak valószínű szintén örömöt szerez.
Ezzel a letöltő linkkel sok spirituális tartalmú könyv hozzáférhető e-book formában.
http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php
Használjátok egészséggel, aki tud más forrást is, légyszi jelezze!
Jó olvasást kívánok!
Gyermekek és angyalok
2008 november 21. | Szerző: rzso
No, a blog és Forgószél segítségével már kinn is vagyok átmeneti gödrömből. Köszönöm Szellőcském!
És hogy ne szomorúsággal fejezzem be a napot, ismét gyerekszáj:
Hogyan éreznek az angyalok a gyerekek iránt?
“Az angyalok úgy gondolják, hogy okosak vagyunk, és nagyszerűek. … A bébiszitterek lehet, hogy mást gondolnak.”
(Sharon, 8 éves)
“Tudják, hogy közel vagyunk a Mennyországhoz még akkor is, ha nem tudunk repülni.”
(Peter, 8 éves)
“Az angyalok boldogok, amikor végre felnövünk. Azt gondolják magukban: Hű… ebbe beleizzadtam. Nem voltam benne biztos, hogy megcsinálja. “
(David, 11 éves)
“Ott vannak, amikor megszületünk, úgyhogy szeretnek odafigyelni ránk egész életünkben, hogy lássák, mi lesz belőlünk.”
(Cassandra, 10 éves)
“Az angyalok a gyerekeket szeretik legjobban, mert mi hiszünk bennük a leginkább.”
(Thomas, 8 éves)
Hogyan éreznek az angyalok a felnőttek iránt?
“Az angyalok szeretik a felnőtteket, mert elviszik a gyerekeket baseballmeccsre, és akkor az őrangyalnak is mennie kell.”
(Jerrod, 8 éves)
“Ha a felnőtt olyasvalaki, aki szereti a pizzát és Istent, akkor az angyal jól ki tud jönni vele.”
(Bethany, 7 éves)
“Az angyalok azt hiszik, a felnőttek fejük tetejére állítva látják a dolgokat. … Inkább mennyei nézőpontból kéne látniuk mindent.”
(Lisa, 12 éves)
“Minden felnőttnek van egy őrangyala. … Úgyhogy az az angyal hozzászokik a felnőtthöz, és úgy érzi, mintha az a kisöccse vagy a húga lenne.”
(Cherie, 8 éves)
“Az angyalok idegesek és szomorúak, amikor azt látják, hogy a felnőttek verekednek. … Rettenetesen megkönnyebbülnek, amikor a felnőttek megpuszilják egymást, és kibékülnek.”
(Sheila, 8 éves)
Hangulat
2008 november 21. | Szerző: rzso
Ma valahogy nagyon labilis érzelmi állapotban vagyok. Nem vagyok tisztában magammal, mi van legbelül. Idézeteket nézegettem, keresgéltem, olvasgattam a neten. Némelyikbe már majd bele szakadt a szívem. De ezen már majdnem elsírtam magam, olyan szépnek találtam:
“Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.”
(Radnóti Miklós)
Kétféle óhaj
2008 november 19. | Szerző: rzso
Mintha párkapcsolati és bármilyen más emberi-kapcsolati problémáinkra adnának választ ezek a sorok:
„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Ugyanez a Kis Hercegben (St-Exupéry) így fogalmazódik meg a Király szájából:
„- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne hibás emiatt: ő vagy én?
– Fölséged! – jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
– Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet…”
Mára csak ennyi…
2008 november 18. | Szerző: rzso
Az élet az ábrándozás megrontója.
(Ismeretlen filozófus a 20. sz. második feléből)
Koncerten voltam
2008 november 17. | Szerző: rzso
Igen, abban a nagy szerencsében és megtiszteltetésben volt részem, hogy kaptam ajándékba jegyet a Benkó Dixiland jótékonysági koncertjére, így tegnap este koncerten voltam!
Még nem láttam őket élőben, így különösen nagy élmény volt, nagyon élveztem. Általánosban zenei tagozatba jártam, tudjátok, már írtam, hogy hegedültem öt évig, de kellett ott furulyázni, énekkarosnak lenni, néptáncolni, sőt olyan szerencsénk volt, hogy kb. 3 évig felsőben a mi iskolánkat kérte fel az Indonéz Nagykövetség, hogy játsszunk az ő népi hangszerükön, a neve: anklung.
Szerepeltünk a Budapesti Nemzetközi Vásáron, és különböző fellépéseink voltak, vendégül láttak gyakran szombat délutánonként a nagykövetségen, ettünk mindenféle finomságot és érdekességet.
Állandóan volt valahová bérletünk: Operába, Erkel Színházba, Zeneakadémiára, Operettbe. (A hegedűtanárom az Operett Színház zenekarában játszott.)
A zenének minden ágát (jazz kivételével) a mai napig nagyon szeretem, sajnos, mostanában nem tudom megengedni magamnak ezeket a luxus dolgokat. Így duplán örülök, és hálás vagyok, amikor ilyen lehetőségem adódik.
Berakom ízelítőül az egyik számot, amit játszottak, a címe: Petit Fleur (Kisvirág). Benkó Sándor mesélte, hogy amikor tanulni kezdett, az elsők között játszotta ezt, és édesanyjának ez volt a kedvence.
Na, és ez volt még egy jópofaság!!!
olvasgattam és emlékeztem…
2008 november 16. | Szerző: rzso
Már ajánlottam nektek a vonzás törvénye.hu oldalt. Ma megint olvasgattam benne, s az alábbi video kapcsán eszembe jutott, hogy az én apám állandóan – naponta többször is – közölte velem, hogy „hülyegyerek vagy!” Még felnőtt koromban is, ha valamiről elmondtam a véleményemet – ami persze legtöbbször ellent mondott az övének – közölte velem: „Hallgass! Hülyegyerek vagy!”
Hát, mit mondjak, igen rányomta a bélyegét az életemre, mai napig is érzem, olyan mély nyomokat hagyott a megjegyzéseivel. (Isten nyugosztalja…)
Ha ismerte és elhitte volna a vonzás törvényét, az alábbi oldalon látható 2. videot, a „Légy a legjobb” szisztémát alkalmazta volna:
http://avonzastorvenye.hu/gondolatvideok.php
Bármennyire is tudom ma már, hogyan kell (kéne) gondolkodni és kifejezni magam, mégis sokszor észreveszem a régi beidegződéseket. Ezért aztán külön nagyra értékelem a középső lányomat, aki a kis 2 és fél éves unokámat ösztönösen nagyon jó irányba terelgeti.
A múltkor nagyra kerekedtek a szemeim és füleim, mikor a gyerkőc megtalálta az anyja pénztárcáját, és kezdte kipakolni a benne lévő tartalmat. Miközben kivette a gyerek kezéből, nem azt mondta, amit mi szoktunk meg, hogy fujj, piszkos a pénz, nem szabad hozzányúlni, stb, hanem azt, hogy most tegyük el, és ebből lesz neked majd nagyon sok, amikor nagy leszel!
Hoppá…! Mindjárt egy jó program beült kisgyerekbe…
Szerintem ez a cikk is érdekes lehet kismamáknak és nagymamáknak egyaránt:
http://avonzastorvenye.hu/a_legnagyobb_ajandek_amit_a_gyerekednek_adhatsz.php
További jó böngészést az oldalon!
Pozitív gondolatok
2008 november 13. | Szerző: rzso
Sziasztok!
Nem tudom, ismeritek-e Balogh Béla “A tudatalatti tízparancsolata” c. könyvét. Tartozik hozzá egy CD is, amit javasol naponta kétszer – legalább fél éven át – rendszeresen meghallgatni.
A könyvet olvastam, nagyon tetszett, és szivesen hallgatom a lemezt is. Megtaláltam a YouTube-n, így be tudom nektek mutatni.
Hát akkor cél a lelki nagytakarítás, száműzzük a rossz gondolatokat, és programozzuk be a jókat: hallgassunk Balogh Bélát!
Ha valakinek megváltozott általa a gondolkodása és az élete, kérem a beszámolókat!
1/10
2/10 http://www.youtube.com/watch?v=j2ytGd0ImKA
3/10 http://www.youtube.com/watch?v=KEi0AsCypUU
4/10 http://www.youtube.com/watch?v=3w15Kon2BH0
5/10 http://www.youtube.com/watch?v=yzr9y_O2lpI
6/10 http://www.youtube.com/watch?v=KE2__ATwCdc
7/10 http://www.youtube.com/watch?v=WBG60dwSHOU
8/10 http://www.youtube.com/watch?v=70lvXb80zQU
9/10 http://www.youtube.com/watch?v=gWFZg6gumpU
Szabályzat
2008 november 12. | Szerző: rzso
1-es személyi számmal kezdődő embertársaink üzenete nekünk:
Szabályzat!
Állandóan halljuk “a szabályokat” a nők részéről. Na most itt a másik oldal.
Ezek a MI szabályaink! Jegyezd meg…
Mindegyik pont SZÁNDÉKOSAN az 1-es számot kapta, mert egyformán fontosak!
1. Tanuld meg használni a WC-ülőkét. Nagylány vagy. Ha fel van hajtva, hajtsd le.
Nekünk felhajtva kell, nektek lehajtva. Sosem hallotok minket arról panaszkodni, hogy megint lehajtva hagytátok.
1. Vasárnap = sportok. Ez olyan mint a holdciklus vagy az apály-dagály váltakozása. Törődj bele!
1. A bevásárlás NEM sport. És nem, soha nem fogunk rá akként gondolni.
1. A sírás = zsarolás.
1. Azt kérd, amit akarsz. Tisztázzuk: a finom utalások nem működnek! A nyomatékosított utalások nem működnek! Az egyértelmű utalások sem működnek! Csak mondjad!
1. Az IGEN és NEM tökéletesen megfelelő válaszok szinte minden kérdésre.
1. Csak olyan problémával gyertek hozzánk, aminek megoldásában a segítségünket kéritek. Erre vagyunk valók. Szimpátiáért ott vannak a barátnőitek.
1. Az a fejfájás, ami 17 hónapja tart, az már betegség. Menj orvoshoz!
1. Bármi, amit 6 hónapnál régebben mondtunk nem felhasználható vita közben. Igazából minden megjegyzésünk érvényét veszti 7 nap után.
1. Ha nem úgy öltözködtök, mint egy sorozatszereplő, akkor ne várjátok el, hogy úgy viselkedjünk, mint a szappanopera-szereplők.
1. Megkérhettek, hogy csináljunk meg valamit, vagy megmondhatjátok, hogy milyen legyen. De azt ne, hogyan. Ha már tudod, hogyan lehet a legjobban megcsinálni, tedd meg magad!
1. Amikor csak lehet, a feltétlen szükséges mondanivalódat a reklámok alatt mondjad el!
1. Kolumbusz Kristófnak nem volt szüksége iránymutatásokra. Nekünk sincs.
1. MINDEN férfi csak 16 színben lát, mint a Windows alapbeállításnál.
Például a barack az egy gyümölcs, nem szín. A padlizsán az zöldség. Fogalmunk sincs, mi az a mályva.
1. Ne kérdezd meg, hogy min gondolkodunk, kivéve ha felkészülten tudsz beszélgetni olyan témákról, mint a futball, lőfegyverek vagy versenyautók.
1. Elég ruhád van.
1. Túl sok cipőd van.
1. Formában vagyok. A kerek is egy forma.
1. Kösz, hogy elolvastad ezt. Igen, tudom, ma a kanapén kell aludnom. De tudod, ezt a férfiak egyáltalán nem bánják, olyan, mint a kempingezés.
Csakugyan?
2008 november 24. | Szerző: rzso
Azon gondolkodtam, hogy milyen könnyen és élvezettel pletykálódunk, beszélünk ki másokat. Ítélünk és elítélünk. És azt hisszük, ez a természetes állapotunk. Hát sajnos, azzá vált.
Pedig az életben előforduló dolgok nem jók és nem rosszak. Csak úgy egyszerűen: vannak.
A minősítéseket mi ragasztjuk rájuk. Ezek már az érzelmeinkből fakadnak.
Természetesen véleményünk van mindenről, de ez szubjektív, ezért csak azt jelzik, hogy mi hogy állunk az épp aktuális történethez. Önismeretnek nem rossz. Megvizsgálni, hogy vajon miért úgy reagálok egy adott dologra, ahogy…
Ha nagyon belevetem magam érzelmileg egy általam rossznak érzett eseménybe, az magával ragad, és visz le az örvény a mélybe. Amikor már az a cél, hogy emeljük a rezgés-szintünket, akkor ez az út nem vezet sehová.
Ezért érzem tanulságosnak a következő történetet:
Egy zen történet
Egy zen mester régóta élt a faluban. Köztiszteletnek örvendett, sokan jártak hozzá tanulni. Egy napon valaki azt állította róla: a Mester összeszűrte a levet egy fiatal lánnyal, aki terhes lett tőle! Közölték a mesterrel a vádat, aki annyit szólt:
– Csakugyan?
Mindenki elpártolt tőle, sokan meggyűlölték. A falu úgy határozott, a gyereket nevelje ő fel.
A mester sok éven át nevelte a gyereket, mire a rágalmazó már nem bírta tovább a lelkiismerete vádolását, a falu előtt töredelmesen bevallotta, hogy valójában tőle van a gyerek. Elmentek a mesterhez, visszakérték tőle a gyereket és közölték, hogy megvan az apa. A mester csak annyit mondott:
– Csakugyan?
És visszaadta a gyereket, őhozzá pedig újra jöttek tanulni.
Ez a helyes hozzáállás az egohoz és az élettörténethez, így válaszolj neki: Csakugyan?
Oldal ajánlása emailben
X