Hihetetlen és megmagyarázhatatlan történetek

2009 február 1. | Szerző: |

Akkor folytatom az édesapám halál utáni események leírását.


Egy idő után feltűnt, hogy csak olyan tárgyak körül történnek furcsa események, amelyekhez valamilyen formában apukám kötődik.


 


1. Az óvodában elesett a kislányom, aki azt a vastag melegítő (szabadidő) nadrágot viselte, amit apukámtól kapott. A nadrág a térdénél kiszakadt, alaposan kilukadt.


Kicsit furcsállottam, mert bár sokat csetlett-botlott, de soha még lényegesen vékonyabb anyagból készült nadrágok sem lukadtak ki.


 


2. Pár nap múlva egy békés vasárnap délelőtt nagy dörej és sipákolás szintén a pici lányom szobájából. Berohanunk, hát látjuk, hogy az a játékpolc, amit apukám csinált neki, ráborult a gyerekre. Illetve szerencsére csak borult volna, ugyanis a szűk lakótelepi szoba másik oldalán lévő ágy fölötti polcrendszerben megakadt, így nem terítette maga alá a gyereket. Csak úgy kuksolt az ágya szélén, feje fölött a ferdén megakadt polc.


Csak egy játékot akart levenni egy kicsit magasabbról, és magára rántotta. (Évek óta állt rendületlenül addig az a polc…)


 


Na, itt kezdtem gyanakodni a kilukadt nadrág ügyén is.


De a harmadik eseményt a mai napig nem tudom mivel magyarázni:


 


3. Élt még az idős mostoha-nagypapám, akire én főztem-mostam.


A temetés után épp aktuális volt egy kis mosás, tehát kimostam neki egy néhány alsógatyát, egy rövidujjú könnyű póló-inget, zsebkendőket és szintén egy vastag, kötött anyagból készült (tudjátok, olyan belül bolyhos) szabadidő ruhát – nadrágját, felső részét. Ez utóbbiról tudni kell, hogy szintén apukám vette neki.


Kiteregettem a lakótelepi, hatodik emeleti lakásunk erkélyére.


Ekkoriban tök egyedül voltam otthon egy hétig, mert a temetés után párom a kislánnyal külföldre utazott, nagylányaim pedig az aktuális udvarlóknál laktak. Én pedig késő esténként jártam haza, így pár napig kint lógtak a szárítón a ruhák. Rájuk sem néztem.


Szombaton délelőtt akarom leszedni, hogy viszem.


Nem hittem a szememnek: a szabadidő nadrágot sehol nem találtam.


Enyhe szél lehetett, mert pár zsebkendő és egy gatya az erkély kövén volt, ill. megakadtak a virágtartókon.


De a hosszú, nehéz nadrág sehol.


Ha a szél akarta volna elvinni, képtelenség lett volna, ugyanis egy kihúzós szárítóm volt, ha ismeritek, négy zsinór úgy arasznyi távolságokra egymástól.


Ha a szél bele is kap, megakadt volna a szomszédos madzagban, és max. rátekeredik.


A szomszéd biztosan nem emelte le, mer még a jó állapotú ruháink sem tűntek el soha, nemhogy ez a foltos, kissé kopottas, szakadtas ruhadarab…


Szóval a mai napig nem értem, hova tűnt az a szabadidő nadrág???


 


4. Záró jelentként még szintén abban az időben történt, mikor egyedül voltam otthon:


Békésen aludtam éjszaka, amikoris hatalmas dörejre riadtam fel.


Volt egy szekrénybe beépített akváriumunk, aminek a világítás részét egy fa-lap takarta.


Mondanom sem kell ugye, hogy ezt is apukám csinálta nekünk.


Évek óta fixen állt. Két szélén kis kampóval akasztottuk be, és kettő mágnes-zár tartotta


Na, hát villanygyújtás után kiderült, hogy ez esett le az alatta lévő alsó szekrény tetejére, az dörrent.


Ekkor már tisztában voltam vele, hogy apukám keze nyoma vandálkodik.


Vissza akasztottam, majd készültem visszafeküdni.


Nem tudom érzékeltetni, milyen recsegés, ropogás keletkezett ezután. Életemben olyat se előtte, se utána…


A szekrények, a tv, … mintha minden mozgott volna, elképesztő volt.


Hát, az igazság, hogy leginkább mérges voltam, és untam a dolgot.


Úgyhogy hangosan megkértem:


– Papa! Hagyd abba! Tudom, hogy te vagy! Nem tudom, mit akarsz mondani, de úgysem fogom megérteni. Mostmár minden úgy van, ahogy van, és minden rendben van. Hagyd ezt abba légyszives, menj a dolgodra, engem pedig hagyjál aludni végre!


 


Ezzel leoltottam a villanyt, visszafeküdtem. Végre csönd lett, és abbamaradt minden furcsa akció.


 


Hát ennyi történt. Ha valakinek van ötlete az eltűnt hosszú-nadrágra, várom kíváncsian. De fizikai magyarázat a helyzet ismeretében kizárt.


 


És ha valakinek vannak hasonló megtapasztalásai, amit meg is osztana velünk, részemről szivesen olvasnám. Ez esetben kérek ide egy üzenetet, hogy hol olvashatjuk.


Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. forgószél says:

    Majd mesélek,bár az enyémek rémisztőbbek lesznek!:(

  2. Bambi1978 says:

    Ezek a dolgok nagyon misztikusnak, de annál ijesztőbbnek tűnnek. Én is hiszek kicsit abban,hogy a szeretteink néha visszatérnek hozzánk. Nekem a mamám halála után volt egy fura érzésem, egyszer felriadtam éjjel, mert a takarómon “mozgást” éreztem, mint mikor egy macska lépked, vagy odatelepedne az emberhez. Felkeltem, de nem volt ott senki, viszont az érzés még mindig olyan volt, mintha valaki lenne még ott rajtam kívül. Ez még párszor megismétlődött, de más jelre nem emlékszek. Viszont ezt sosem fogom elfelejteni, talán így kért tőlem bocsánatot a mamám, hogy hirtelen és tragikusan hagyott itt minket, amit én akkor nem igazán tudtam és akartam megérteni…..

  3. Jega says:

    Ezek nagyon furcsa események, de lehet, hogy csak a véletlenek játéka. A gatyát, lehet. hogy már hordják. No, csak viccelek, szép estét.

  4. Itality says:

    nekem nincs, engem csak árz a hideg, ha ilyet olvasok, és az éppen elég

  5. Itality says:

    nekem csak ismerősöm van, aki foglalkozik ilyenekkel, úgyh ha kell az elérhetősége – most bpn lakozik – akkor írj emailt és küldöm…

  6. rzso says:

    Bocs Drága Itality!
    Nem akartam megzavarni a hőháztartásodat!
    Egyelőre elég az a viszony “velük”, amiben jelenleg vagyok, de sosem lehet tudni, érdeklődés szinten átgondolom az ajánlatodat.

  7. Itality says:

    semmi gond, én olvastam el! 🙂 amúgy addig örülök, míg csak olvasom és nem élem át!!!

Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!