Megbocsátás

2008 szeptember 4. | Szerző: rzso |

 Dr. Rosa Rivas:

Megbocsátás

A lelki-testi egészség alapjai

                                                        /részlet/

 

„…Mit jelent valójában a megbocsátás? A megbocsátás mindenekelőtt lelki folyamat. A spirituális dimenzióban zajlik. Hiszen bármennyire fölfogjuk és megértjük is a megbocsátás racionális vonatkozásait, az még nem tesz képessé bennünket a megbocsátásra. A tudás nem ugyanaz, mint a cselekvés. A megbocsátásra való készség magában foglalja a legmélyebb lelki rétegekben végbemenő változásokat. A megbocsátás spirituális beállítódást igényel, amit az akaraton, a pozitív gondolatokon és az imán keresztül érhetünk el. Magában foglalja azt a felismerést, hogy a megbocsátás nagyobb, mint mi magunk vagyunk. És ennek tudomásulvétele meghatározó jelentőségű.

Heroikus munka egy olyan spirituális lépést megtenni, amely valóban segíti a megbocsátást. Hősies munka napról napra megvívni gondolkodási szokásainkkal.

De melyek azok a mentális folyamatok, amelyek meggátolják megbocsátó képességünket?

 

1. Az első gát, ha azt gondoljuk: Én nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.

Ez tipikusan azokban a függőségi kapcsolatokban szokott megjelenni, amelyekben teret engedünk tudattalan kisebbrendűségi érzéseinknek, félelmeinknek, amelyek aláaknázzák önbecsülésünket. Csak mi vehetjük át az életünk és a döntéseink feletti irányítást. Nem szabad engednünk, hogy ezt mások tegyék meg helyettünk.

 

2. A második gát az, ha azt gondoljuk: Tartoznak nekünk.

Tartozhatnak-e neked az emberek, ha nem rendelkeznek azzal, amit adniuk kellene? A legirreálisabb érzéseink közé tartozik az, ha úgy érezzük, hogy az emberek tartoznak nekünk valamivel, és ha nem teljesítik, akkor becsapva érezzük magunkat, amitől persze csak még jobban neheztelünk és szenvedünk.

 

3.  A harmadik gát  Az azonnali jutalmazás hamis képzete.

Pl. este 8-kor elkezdek imádkozni, és negyed 9-kor már azt várom, hogy spirituális megtapasztalásom legyen. Kitartó ráhangolódás és beállítódás nélkül a lelki fejlődés nem járhat sikerrel.

 

4. A negyedik akadály az, ha azt hisszük, hogy  Érzelmeink irányítanak minket, és ez ellen úgysem tehetünk semmit.

Ha nyers érzelmeink által hagyjuk magunkat vezetni, akkor nagy valószínűséggel sosem fogunk megbocsátásra jutni.

 

5. Az ötödik gát az, ha Várom, hogy boldog legyek.

Jól tudjuk, hogy az emberi élet minden területén a siker terveket és hónapokig, néha évekig tartó erőfeszítéseket igényel. Legyen az akár zongorázás, maratoni futás vagy egy agyműtét elvégzése, mindannyian tudjuk, hogy kitartónak kell lennünk, és a tanulás árát meg kell fizetnünk.

 

Másrészről – ahogy már említettem – vannak bizonyos tévképzetek a megbocsátással kapcsolatban, amelyek behatárolják megbocsátó képességünket. Így érdemes most számba venni és meghatározni néhány olyan dolgot, ami nincs benne a megbocsátás fogalmában:

– A megbocsátás nem igazolhat negatív magatartásmódokat, se sajátjainkat, se másokéit. Ilyen magatartásmód pl. az erőszak, az árulás, a hamisság, amelyek mind olyan negatív magatartásformák, amelyek teljesen elfogadhatatlanok.

– A megbocsátás nem azt jelenti, hogy jóvá kell hagynod az olyan cselekedeteket, amelyek szenvedést okoztak számodra. A megbocsátás nem zárja ki azt, hogy megpróbáld megváltoztatni a helyzetet, és hogy védjed jogaidat.

 – A megbocsátás nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha minden rendben volna, miközben érzed, hogy nincsenek rendben a dolgok. Meg kell tanulnunk kifejezni az érzéseinket. Úgy nem fogunk tudni megbocsátani, ha már a kezdet kezdetén letagadjuk mérgünket, dühünket.

– A megbocsátás nem arra való, hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Ha valakinek lesajnálásból bocsátunk meg, vagy azért, mert hülyének nézzük, akkor összekeverjük a megbocsátás értékét az arrogancia értéktelenségével.

– A megbocsátás nem jelenti azt sem, hogy meg kellene változtatnunk korábbi döntéseinket, amelyeket pl. egy bizonyos emberrel kapcsolatban hoztunk. Megbocsátani valakinek nem azt jelenti, hogy újra vele kell élnünk.

– A megbocsátás nem jelent közvetlen szóbeli beszélgetést a másik emberrel. Nem jelenti feltétlenül azt sem, hogy ki kellene mondanom előtte hangosan: Megbocsátok neked. Néha fontos lehet, de nem feltétlenül. Megtörténhet azt is, hogy pont akikre a legjobban neheztelsz, azokkal a legnehezebb a kapcsolatot felvenned, esetleg azért, mert meghaltak, vagy csak egyszerűen mert nem kívánnak beszélni veled. Van olyan helyzet, amikor nem szükséges szavakat váltani ahhoz, hogy a megbocsátás hiteles és teljes legyen. Ellenben bármely olyan kapcsolatban, amely folyamatos és kölcsönös együttműködésen alapszik, mint pl. munkatársaddal, főnököddel, barátoddal, családod egyik tagjával vagy a pároddal, elengedhetetlen a nyílt és őszinte kommunikáció, mivel ennek hiányában nem jöhet létre a megbocsátás.

– A megbocsátás nem kell, hogy elvakítson és naivvá tegyen bennünket. Abban segít, hogy tanuljunk, és tapasztalatot szerezzünk.

 

Véleményem szerint 3 fő irány felé kell törekednünk, ha meg szeretnénk bocsátani:

 

1.  megbocsátani saját magunknak

2.  meg tudjunk kérni másokat, hogy bocsássanak meg nekünk

3.  én bocsássak meg másoknak…”