A Próféta

1.0lélek-emelgetőhttps://ezoteria.cafeblog.hurzsohttps://ezoteria.cafeblog.hu/author/rzso-3-2/A PrófétaNem tudom, olvassa-e még valaki a blogokat mostanában. Nekem eléggé elment a kedvem ettől a dilettáns és nemtörődöm számítógépes bandától itt az NL Cafén. - Na, mindegy. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> Két kedvenc könyvem van. Mindkettőt alapműnek tartom. Az egyik a Kis Herceg, (szerintem minden felnőttnek kötelezően el kéne olvasnia), a másik Kahlil Gibran könyve: A Próféta. Amikor valami lelki összezuhanásom van, olyankor valamelyiket a kettő közül felütöm, és biztosan lelki vigaszt találok általuk.<o:p></o:p> Talán az utóbbi könyvet kevesebben ismeritek, ezért beteszem most a kedvencemet - A Prófétából. Szerintem fájdalmasan szép. A Próféta – a bűnről "Akkor a város egyik elöljárója állt elő, és mondá: Beszélj nekünk a Bűnről és Bűnhődésről. <o:p></o:p> És ő válaszolt, és ezt mondotta: <o:p></o:p> Amikor lelketek vándorútra kél a széllel, <o:p></o:p> Magatokra s őrizetlen maradván akkor követhettek el gonosztettet mások ellen, s így önmagatok ellen is.<o:p></o:p> És az elkövetett gonosztett miatt kell kopogtatnotok és egy ideig válasz nélkül várakoznotok az áldottak kapuja előtt. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Mint az óceán, olyan a ti istenlényetek.<o:p></o:p> Makulátlan marad mindörökre. <o:p></o:p> És mint az éter, csak azt emeli, akinek szárnya van. <o:p></o:p> És mint a nap, olyan a ti istenlényetek. <o:p></o:p> A vakondok útjait nem ismeri, sem a kígyó fészkében nem kutat. <o:p></o:p> Ám a ti istenlényetek nem egyedül lakik bennetek.<o:p></o:p> Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem ember, <o:p></o:p> Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését keresve. <o:p></o:p> És most a bennetek lévő emberről fogok beszélni. <o:p></o:p> Mert nem a ti istenlényetek, sem a ködben tévelygő törpe, hanem ő az, aki a bűnt és a bűnhődést ismeri.<o:p></o:p> Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki betolakodott világotokba. <o:p></o:p> De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van, <o:p></o:p> Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van.<o:p></o:p> És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül, <o:p></o:p> Azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül. <o:p></o:p> Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé. <o:p></o:p> Ti vagytok az út és az utazók. <o:p></o:p> És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott. <o:p></o:p> Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> És ezért, habár e szó soknak közületek nehéz terhet róhat szívére: <o:p></o:p> A meggyilkolt nem ártatlan meggyilkoltatásában,<o:p></o:p> És akit megraboltak, a rablásban nem vétlen. <o:p></o:p> Az igazak nem mentesek a gonoszok tetteitől, <o:p></o:p> És akiknek kezük fehér, nem tiszták a csalók üzelmeitől.<o:p></o:p> Bizony mondom, a bűnös gyakorta áldozata a sértettnek.<o:p></o:p> S még gyakrabban az elítélt viseli a terhet a bűntelenek és meg nem vádoltak helyett.<o:p></o:p> Az igazak nem választhatók szét az igaztalanoktól, sem a jók a gonoszoktól;<o:p></o:p> Mert együtt állanak ők a nap orcája előtt, miképpen a fekete szál és a fehér szál a szőttesben.<o:p></o:p> És amikor a fekete szál elszakad, a takács az egész szőttest megvizsgálja, s nemkülönben a szövőszéket is. <o:p></o:p> Ha közületek bárki a házasságtörő asszonyt igazságtétel elé idézné, Tegye mérlegre a férj szívét is, s az ő lelkét is ugyanazon mértékkel mérje meg. És aki megkorbácsoltatná azt, aki vétett, nézze meg lelkét annak is, aki ellen vétettek. És ha közületek valaki az igaság nevében büntetne, és a gonosz fára fejszét emelne, vizsgálja meg elébb a fa gyökereit; És ott találja majd gyökereit a jónak és a rossznak, a gyümölcsözőnek és a magtalannak, egymással összefonódva a föld hallgatag szívében. És ti, bírák, kiknek igazságot kell tennetek, Mily büntetést szabtok arra, aki testében becsületes, de lelkében tolvaj? Milyen megtorlást rótok ki annak, ki testével ölt, de lelkében megöletett? Milyen vádat emeltek az ellen, aki cselekedeteiben csaló és elnyomó, De maga is bosszús és kétségbeesett? <o:p></o:p> És miként büntetitek azokat, akikben a bűntudat máris nagyobb, mint a rossz cselekedet? Nem a megbánás-e az igazságtétel, melyet annak keze mér ki, akit szolgálni öröm? És a bűntudatot mégsem róhatjátok ártatlanra, sem a vétkes szívéről fel nem oldhatjátok. Hívatlanul tér be az az éjszaka közepén, és az emberek felébrednek rá, és önmagukba néznek. És ti, akik érteni akarjátok az igazságot, hogyan tehetnétek ezt anélkül, hogy minden cselekedetet meg ne vizsgálnátok a napvilág fényében? Csak akkor fogjátok megérteni, hogy aki talpon maradt és aki elbukott, ugyanazon ember, aki önnön törpe lényének éjszakja és önnön istenlényének napvilága között áll a félhomályban. <o:p></o:p> És hogy a templom szegletköve nem magasabb, mint az a kő, amelyet az alapokban a legalább raktak." /Kahlil Gibran/ rich