Drágáim!
Ha már fő a halászlé és sül a beigli, akkor szusszanhattok egy kicsinyét, – röpke 6 és fél percig, no nem tovább!!! – és hallgathattok egy kis mesét.
Csak tudnám, hogy miért olyan szomorúak és sötétek azok a gyönyörűségesen szép Andersen és Grimm mesék!
És minden szomorúságuk ellenére szeretjük őket. Áhitattal figyeljük, meghatódunk, talán azért, mert rengeteg titkolt, rejtett érzelmi szálat szólaltatnak meg. Előcsalogatják a bennünk rejlő együttérzést, és még számos érzelmet, melyeket sikeresen elfojtottunk magunkban.
Részemről – amíg a mesét hallgatom – beleélem magamat abba a hangulatba, amit a meseíró festett … és olyan jó az ébredés… magammal hozni a tanulságot egy fényességesebb világba.
Jöjjön hát a mese: A kis gyufaárus lány Alföldi Róbert előadásában.