Egy kis betegeskedés ui, ui, röf röf röfff

2009 október 24. | Szerző: rzso

Sziasztok Kedveseim!

Sok önkizsigerelés után az élet végre parkoló pályára tett, így hála Istennek végre napok óta csak pihenek.

És minden élvezet az enyém, ami ezzel jár!

 

Amit ennek kapcsán szeretnék megosztani veletek:

Nemrég létezik egy TV csatorna: a LifeNetwork..

 

Nagyon szeretem az egészséggel kapcsolatos témákat, ezen a csatornán bőségesen láthatok ilyeneket.

 

Tegnap délután viszont egy gyönyörű, bár megrázó filmet vetítettek: Lorenzo olaja volt a címe.

Ki ismeri? Ki nem?

Nagyon jó szívvel ajánlom, hogy ha tudjátok, nézzétek meg!

A levont következtetéseket rátok bízom.

 

Most viszont elköszönök, mert most pedig egy másik isssteni film megy. A címe: Patch Adams.

 

Kis részlet belőle:
 

“Téves” információ

2009 október 15. | Szerző: rzso

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.

Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket. . .

Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött,csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
– Jó napot.
– Jó napot – felelte az őr.
– Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
– Ez itt a mennyország.
– Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
– Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott
– A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
– Nagyon sajnálom – mondta az őr. – Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni.

Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.
Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
– Jó napot – köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
– Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
– Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet.
– Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
– Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor – felelte a férfi.
– Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
– Mennyország.
– Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
– Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
– Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat…