Mi dolgunk a Világon?

2009 július 17. | Szerző: rzso |

Ezeket a sorokat Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel című könyvében olvastam:

 

„Nem az a dolgunk ezen a világon, hogy elsajátítsunk bizonyos leckéket?

     Nem.

Akkor hát micsoda?

  Felidézni és újra megteremteni azt, Aki Vagy.

  Már számtalanszor elmondtam. De nem hiszel Nekem. Ám így kell  lennie. Mert az az igazság, hogy ha nem teremted meg magadat annak,  Aki Vagy, akkor nem is lehetsz az.

Na jó, most belezavartál. Térjünk vissza egy kicsit az iskolához. Minden  tanító azt hajtogatja, hogy az élet bizony iskola. Őszintén megdöbbentett,  hogy Te viszont tagadod ezt.

Akkor mész iskolába, ha tudni akarsz valamit, amit egyébként nem  tudsz. Ha át akarod élni, meg akarod tapasztalni a meglévő tudásodat,  akkor nyilván nem az iskolába mész.

Az élet (ahogy te nevezed) az a lehetőség, hogy tapasztalati úton is  megismerd, hogy megéld, amit elméletileg már tudsz. Ehhez semmit  nem kell tanulnod. Egyszerűen emlékezned kell mindarra, amit már  tudsz, azután pedig cselekedned.

Az a gyanúm, hogy nem egészen értem.

Akkor kezdjük az elején. A lélek – a te lelked is – mindent tud, amit  tudni kell és tudni lehet. Semmi nincs rejtve előtte, semmi sem isme­retlen számára. Ám nem elegendő a tudás. A lélek a megtapasztalásra  törekszik.

Hiába tudod magadról, hogy nagylelkű vagy, ha nem teszel semmi  olyasmit, amivel kinyilvánítod a nagylelkűségedet, akkor csak a nagy­lelkűség puszta fogalmába kapaszkodhatsz. Ismerheted magad kedves­nek, ám ha ténylegesen nem vagy kedves valakihez, akkor ez csak egy  önmagadról alkotott elképzelés marad.

Arra vágyakozik a lelked, hogy az önmagáról alkotott legnagysze­rűbb elképzelést a legnagyszerűbb tapasztalattá változtassa. Míg a fo­galom nem válik tapasztalattá, addig mindez csak elmélkedés.”