Igaz-e, vagy csak egy tanmese? Ki tudja. A lényeg szempontjából ennek nincs is jelentősége.
Tudósok összehoztak 5 majmot egy ketrecben, középen lerögzítettek egy létrát és annak tetejére banánokat tettek.
Minden alkalommal, amikor egy majom a létrára mászott, a tudósok a többi majmot hideg vízzel spriccelték le.
Egy idő múlva elkezdték elverni a majmok azt, aki közülük a létrára kezdett mászni.
Nem tartott sokáig, hogy a majmok közül már egyetlen majom sem mert a létrára mászni, lett légyen bármilyen nagy is a kísértés.
Akkor egy majmot kicseréltek a tudósok.
Az új majom természetesen rögtön észrevette a banánokat és felmászott a létrán.
Rögtön össze is verték a többiek.
Miután párszor összeverték, az új tag is megtanulta, hogy ne másszon a létrára, bár nem tudta, hogy miért.
Egy második majmot is kicseréltek, őt is lerángatták a létráról és megverték.
Az előzőleg lecserélt majom is verte a többiekkel együtt.
Apránként mind az öt majmot lecserélték és mindegyikkel ugyanaz történt.
Végül volt öt majom a ketrecben, akik mindenkit összevertek, aki a létrára próbált mászni, noha egyiküket sem spriccelték le soha.
… fent pedig megrohadtak a banánok.
Ha meg tudnánk kérdezni a majmokat, hogy miért verik meg , aki a létrára mászik, fogadok, ilyesmi lenne a válasz: „Fogalmam sincs!” „Itt így szokás.”
Nem ismerős?
Talán másban is felmerül a kérdés, miért teszünk valamit mindig egyféle módon, noha léteznek más, sokkal jobb megoldások is.