Mi dolgunk a Világon?

2009 július 17. | Szerző: rzso

Ezeket a sorokat Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel című könyvében olvastam:

 

„Nem az a dolgunk ezen a világon, hogy elsajátítsunk bizonyos leckéket?

     Nem.

Akkor hát micsoda?

  Felidézni és újra megteremteni azt, Aki Vagy.

  Már számtalanszor elmondtam. De nem hiszel Nekem. Ám így kell  lennie. Mert az az igazság, hogy ha nem teremted meg magadat annak,  Aki Vagy, akkor nem is lehetsz az.

Na jó, most belezavartál. Térjünk vissza egy kicsit az iskolához. Minden  tanító azt hajtogatja, hogy az élet bizony iskola. Őszintén megdöbbentett,  hogy Te viszont tagadod ezt.

Akkor mész iskolába, ha tudni akarsz valamit, amit egyébként nem  tudsz. Ha át akarod élni, meg akarod tapasztalni a meglévő tudásodat,  akkor nyilván nem az iskolába mész.

Az élet (ahogy te nevezed) az a lehetőség, hogy tapasztalati úton is  megismerd, hogy megéld, amit elméletileg már tudsz. Ehhez semmit  nem kell tanulnod. Egyszerűen emlékezned kell mindarra, amit már  tudsz, azután pedig cselekedned.

Az a gyanúm, hogy nem egészen értem.

Akkor kezdjük az elején. A lélek – a te lelked is – mindent tud, amit  tudni kell és tudni lehet. Semmi nincs rejtve előtte, semmi sem isme­retlen számára. Ám nem elegendő a tudás. A lélek a megtapasztalásra  törekszik.

Hiába tudod magadról, hogy nagylelkű vagy, ha nem teszel semmi  olyasmit, amivel kinyilvánítod a nagylelkűségedet, akkor csak a nagy­lelkűség puszta fogalmába kapaszkodhatsz. Ismerheted magad kedves­nek, ám ha ténylegesen nem vagy kedves valakihez, akkor ez csak egy  önmagadról alkotott elképzelés marad.

Arra vágyakozik a lelked, hogy az önmagáról alkotott legnagysze­rűbb elképzelést a legnagyszerűbb tapasztalattá változtassa. Míg a fo­galom nem válik tapasztalattá, addig mindez csak elmélkedés.”

 

Hogy jön létre egy paradigma?

2009 július 5. | Szerző: rzso

Igaz-e, vagy csak egy tanmese? Ki tudja. A lényeg szempontjából ennek nincs is jelentősége.

 

Tudósok összehoztak 5 majmot egy ketrecben, középen lerögzítettek egy létrát és annak tetejére banánokat tettek.

Minden alkalommal, amikor egy majom a létrára mászott, a tudósok a többi majmot hideg vízzel spriccelték le.

Egy idő múlva elkezdték elverni a majmok azt, aki közülük a létrára kezdett mászni.

Nem tartott sokáig, hogy a majmok közül már egyetlen majom sem mert a létrára mászni, lett légyen bármilyen nagy is a kísértés.

 

Akkor egy majmot kicseréltek a tudósok.

 

Az új majom természetesen rögtön észrevette a banánokat és felmászott a létrán.

Rögtön össze is verték a többiek.

Miután párszor összeverték, az új tag is megtanulta, hogy ne másszon a létrára, bár nem tudta, hogy miért.

 

Egy második majmot is kicseréltek, őt is lerángatták a létráról és megverték.

Az előzőleg lecserélt majom is verte a többiekkel együtt.

 

Apránként mind az öt majmot lecserélték és mindegyikkel ugyanaz történt.

 

Végül volt öt majom a ketrecben, akik mindenkit összevertek, aki a létrára próbált mászni, noha egyiküket sem spriccelték le soha.

 

… fent pedig megrohadtak a banánok.

 

Ha meg tudnánk kérdezni a majmokat, hogy miért verik meg , aki a létrára mászik, fogadok, ilyesmi lenne a válasz: „Fogalmam sincs!” „Itt így szokás.”

 

Nem ismerős?

 

Talán másban is felmerül a kérdés, miért teszünk valamit mindig egyféle módon, noha léteznek más, sokkal jobb megoldások is.

Idézetek

2009 július 2. | Szerző: rzso

   Gonda István és Illés Csilla

A szépség szimfóniája

című albumából

  

  

 

       Ha a nő önmagában a nőiséget tartja legfőbb kincsének, akkor a férfi teremtőereje eget-földet képes lesz megmozgatni, és az egész társadalom fejlődésnek indul.

 

       Mindaz, amit egy nő nem old meg az édesapjával, visszaköszön a férjéhez való viszonyát illetően a házasságában

 

       Az édesapjával való esetleges konfliktusait egy nő egy nívós férj szolgálata által válthatja meg.

 

       Egy nő akkor menekül a külvilágba férfias tennivalókért, ha nem leli örömét abban, ami nemi szerepéből adódóan neki rendeltetett.

 

       A lelkileg összekapcsolódott férfinak és nőnek szükségtelen cukrászdákat látogatnia. Akinek édes a másik, az nem kíván se süteményt, se csokoládét.

 

       Ha egy nő színvonalas férfit szeretne bevonzani életébe, előbb neki kell áldoznia a nőiség oltárán. Minden olyan gondolat, érzés vagy tevékenység, amely őt maszkulinabbá teszi, csökkenti a belépésre váró férfi szellemi nívóját. Ám ha a nő átadja magát ártatlan, természetes szépségének, a férfi erőteljes és határozott lesz. Így egészítik ki egymást.

 

       Minden házasságban az összekapcsolódás pillanatától a férfi fejlettsége kezdi meghatározni a nő további szépségét.