A stressz az ego vágya
2009 június 27. | Szerző: rzso
Dr. Wayne W. Dyer – A Szándék hatalma c. könyvéből részlet.
„Amikor stresszt vagy szorongást élsz át, az undok ego ténykedik. Talán ego-éned hatékonyabbnak érzi magát, amikor a stresszel foglalkozik és harcol, mert ilyenkor úgy tűnik számodra, hogy ténylegesen teszel valamit a világban. Talán csak arról a szokásról vagy hitről van szó, hogy ez a helyénvaló életforma.
A miértet csak te magad elemezheted ki. A tény azonban az, hogy a stressz ismerős számunkra, a nyugalom viszont szokatlan, és így az ego stresszre vágyik.
Ám a világban valójában nem létezik stressz és szorongás, a te gondolataid teremtik ezt a tévhitet. Nem teheted kézzelfoghatóvá a stresszt, nem érintheted vagy láthatod. Csupán emberekről van szó, akik a stresszel teli gondolkodásmódhoz kötötték magukat. Amikor gondolkodásunk stresszel terhes, reakciókat idézünk elő testünkben, s értékes üzenetek vagy jelek követik figyelmünket. Ezek az üzenetek megmutatkoznak émelygés, magas vérnyomás, gyomoridegesség, gyomorfekély, fejfájás, szapora pulzus, nehézlégzés és még számtalan egyéb érzet formájában – a kisebb kellemetlenségektől egészen a súlyos, életveszélyes betegségekig.
Úgy beszélünk a stresszről, mintha valamiféle támadó erőként volna jelen a világban. Azt mondjuk, hogy szorongásrohamunk van, mintha a szorongás egy küzdőfél volna. Azonban a testedben érzett stressz a legritkább esetben külső erők vagy létezők támadásának eredménye, inkább a szándékhoz fűző összekötő kapcsod meggyengülésének következménye, amit viszont abbéli hiedelmed okoz, hogy az egoddal vagy azonos. Te a békesség és az öröm vagy, csak éppen megengedted az egodnak, hogy uralja az életedet.
Íme egy rövid lista a stresszkeltő gondolatokról, amelyek ego-énedben fakadnak:
– Fontosabb, hogy neked legyen igazad, mint hogy boldog légy.
– Csak a győzelem létezik. Ha vesztesz, stresszes állapotba kell kerülnöd.
– Hírneved fontosabb, mint kapcsolatod a Forrással.
– A sikert pénzben és felhalmozott javakban mérik, nem pedig a boldogság és az elégedettség érzésében.
– Fontosabb, hogy felülkerekedj másokon, mint hogy jó légy hozzájuk.”
In Memoriam …
2009 június 26. | Szerző: rzso
Nekem senki más nem szerzett akkora élményt a zenéjével, mint Ő. Amint megszólalt, abban a pillanatban bennem is megszólaltatott valamit. Valamit, amit nem tudok szavakba önteni, A kavar a gyomrom tájékán… a nyomás kezdi szétvetni a testemet… fejemet… s néhány pillanat alatt forog velem a világ és elvarázsol. Az egekbe emelt. És most ő ment oda. Értünk élt és talán értünk halt… Nincs kedvenc számom tőle. Ő a kedvenc az összes dalával együtt. És együtt a külsejével – a mozgásával – azzal a lélektől lélekig áramló energiával, amit kaptam tőle. Sajnáltam, sajnálom, hogy nagysága ellenére nem volt elégedett önmagával. Amikor valaki ennyire eszelősen újra és újra át akarja szabni magát, ott valami legbelül nagyon nincs rendben. Ott valami nagyon fáj. Sikeres élet volt az övé? Vagy szerencsétlen? Nem nevezem sikernek a hírnevet, a csillogást – miközben legbelül sajog a lélek. De ennek az álomnak vége. Most már béke Veled Jacko!
A TV és az öntudatlan teremtés
2009 június 21. | Szerző: rzso
Már néhányszor ajánlottam erről az oldalról valamiket, ezt most nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen olvassátok:
http://avonzastorvenye.hu/a_tv_es_az_ontudatlan_teremtes.php
A mag
2009 június 18. | Szerző: rzso
Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik: “Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit.” A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta: “Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.”
Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.
Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.
Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.
Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.
Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.
Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. “Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek” – mondta a vezérigazgató. “Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.”
Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: “A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!”
Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.
A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: “Íme az új vezérigazgatótok!”
“Jimnek hívják.” Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.
“Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?” – mormogták a többiek.
A vezérigazgató akkor azt mondta: “Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!”
Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
“Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.”
Egy Élet a kezedben
2009 június 29. | Szerző: rzso
Sajnos, nem ismerem a forrását, én is úgy kaptam.
De megszívlelendő…
Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
S ami igaz a gyermekekre, az igaz mindenkire, hisz mindnyájan gyermekek vagyunk.
Oldal ajánlása emailben
X