Itt a báli szezon

2009 február 21. | Szerző: rzso |

Tudom, mostanában nem vagyok valami emelkedett hangulatban, meglátszik ez a  bejegyzéseimen is. Lesz ez még másképp is.  

Így farsang, mulatság idején jutott eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt jártam hastánc tanfolyamra, de nem tűntem magam előtt valami tehetségesnek, ezért aztán felhagytam vele.

Bár az órákat nagyon kedveltem, élveztem.

Ismeritek-e Seres Zolit, az ország egyetlen férfi hastáncosát? Na, hát én őhozzá jártam személyesen.

 

Imádtam őt. Olyan hangulatú órákat tartott, melyeket ma is a legszebb emlékeimben őrzök. Nem csak a tánc rejtelmeibe avatott be bennünket, hanem az élet minden területére volt egy jó tanácsa, és az egészet egyfajta spirituális szemlélettel adta át.

Nőről én olyan szépen, tisztelettel, emelkedetten beszélni még soha senki nem hallottam, mint őt. Sokszor úgy meghatódtam, hogy könnybe lábadt a szemem.

Nem felejtem el, hogy egyszer (amikor a tánc folyamán a felsőtest mozgásai voltak soron) a női kebelről mennyire szépen beszélt. Mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy, és hogy egyáltalán milyen, az akkor is a nők éke. Legyünk rá büszkék.

 

Tök jó fej, jókedvű, humoros, és árad belőle a szeretet. Amikor utcai öltözékben megjelenik, energikus, jó pasi, de amint átöltözik a táncruhába és megszólal a zene, ő átszellemül, a tartása megváltozik, és én még életemben olyan NŐT, olyan nőies nőt még nem láttam, amivé Zoli tud alakulni.

Csodáltam, mit ne mondjak, irigyeltem, de megtanulni soha nem tudom, az biztos.

 

Találtam a YouToube-n róla felvételt, bár meg kell mondjam, messze nem adja vissza az élő tánc hangulatát.