Eszembe jutott egy vicc – az egyik kedvencem.
Igaz, leírva lehet, hogy nem úgy hat, mint előadva, de igyekszem érzékeltetni, hogyan kéne szóban előadni.
A széles szájú béka története
Ül a béka a tóparton, és ordenáré módon ordibál, hogy a szája az egyik fülétől a másikig ér:
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!!!!
Meghallja ezt a nyúl, gondolja, megnézi közelebbről, mi baja a békának.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Nyúl, és répát eszem.
– Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a nyúl továbbszalad.
A béka tovább üvöltözik, még mindig csak a két füle szab gátat a szája szélességének. Meghallja ezt a róka, ő is a közelébe megy.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Róka, és tyúkot lopok a faluból, azt eszem.
– Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a róka is elinal.
A béka csak tovább harsog a megszokott módon. Meghallja ezt a gólya, odalépeget a békához.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Gólya, és széles szájú békát eszem.
Erre a béka úgy összecsücsöríti a száját, amilyen szorosan csak tudja, vállai közé behúzza a nyakát, fölnéz a gólyára, majd alig hallhatóan megszólal:
– És hol találsz te egy olyat?