A pletykálkodás

2009 február 12. | Szerző: rzso |

Ezt ma találtam, de kicsit kapcsolódik a tegnapi bejegyzéshez:

Alcyone (J. Krishnamurti): A Mester lábainál (részlet)

„Íme, mire vezet a pletykálkodás. Rossz gondolattal kezdődik, s ez már magában véve bűn. Mert mindenkiben és mindenben van jó, és mindenkiben és mindenben van rossz. Bármelyiket erősíthetjük azzal, hogy rágondolunk, s ily módon előmozdíthatjuk a fejlődést, vagy pedig hátráltathatjuk, megtehetjük a Logosz akaratát, vagy pedig ellene szegülhetünk. Ha az embertársadban levő rosszra gondolsz, három gonosz tettet követsz el egyszerre:

1. Környezetedet jó gondolatok helyett rossz gondolatokkal árasztod el, s ily módon növeled a világ szomorúságát.

2. Ha az illetőben megvan az a rossz, amire gondolsz: erősbíted és táplálod, ezzel pedig rosszabbá teszed testvéredet, ahelyett, hogy jobbá tennéd. Rendszerint azonban nincs is meg benne a rossz, csak úgy képzelted. Akkor pedig aljas gondolatod rossz cselekedetre csábítja testvéredet, mert ha még nem tökéletes, azzá teheted, amit felőle gondolsz.

3. Saját gondolatvilágodat jó gondolatok helyett rosszakkal töltöd meg, amivel megakadályozod fejlődésedet. Szép és vonzó látvány helyett rút és kínos látványt nyújtasz azoknak, akik látni tudnak.

De a pletyka nem elégszik meg azzal a sok kárral, amit saját magának és áldozatának okozott, hanem minden erejével megkísérli, hogy bűntársakat is szerezzen. Rosszindulatú történeteit mohón meséli el másnak, abban a reményben, hogy elhiszi, s aztán együtt árasztják el rossz gondolatokkal a szenvedőt. Így megy ez napról napra, s nemcsak egy ember teszi, hanem ezer meg ezer. Kezded-e már belátni, milyen aljas, milyen szörnyű bűn ez? Feltétlenül kerülnöd kell. Sohase mondj rosszat valakiről, ha pedig más megteszi, vonakodj végighallgatni s mondd nyájasan: „Talán nem is igaz, s még ha igaz is, szebb, ha nem beszélünk róla”.

 

Forrás: http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php