“Nem az én dolgom”
2009 február 11. | Szerző: rzso |
Lehet, hogy ismeritek már ezt a történetet, hisz egy ideje kering már e-mailek útján, de mint mondják: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”
Egyébként Nagy Tanítóm Szőke Lajos jutott róla eszembe, akinek a tanfolyamaira még az 1990-es évek elején jártam.
Jellegzetes szava járása volt: „Nem az én dolgom…”
És ez nagyon belém ivódott.
Nehezemre is esett hallgatni még egy előző munkatársi körben, amikor a kolleganők egész nap családi és baráti köreikről pletykáltak, szörnyűlködtek és kritizáltak, hogy bezzeg ők hogy csinálnák!
Pletyka szinten minden olyan ismerősnek „megoldották a problémáját”, aki nem volt jelen.
Erre mondják: „Könnyű a más f…val veregetni a csalánt.”
És a történet:
„Egy paraszt vett egy igáslovat. Gyönyörű állat volt! Igaz, jó sokat is fizetett érte. Ám egy hónap múlva a ló megbetegedett, lábra sem tudott állni.
A derék ember elkeseredve kihívta az állatorvost, aki azt mondta:
– Hát, a lovának vírusos megbetegedése van, 3 napig kell ezt a gyógyszert szednie. A harmadik napon eljövök, és ha nem javul az állapota, akkor le kell lőjük.
Az istálló melletti ólban levő disznó meghallotta ezt a beszélgetést.
Az első nap után minden változatlan volt, a ló állapota nem fordult jobbra.
Odaröffentett erre a disznó a lóhoz, és így szólt:
– Gyerünk barátom! Kelj fel, állj lábra!
A második nap sem javult a ló állapota, nem hatott a medicina.
– Gyerünk barátom, kelj fel, mert ha nem, akkor meg fogsz halni! – figyelmeztette a disznó a lovat.
A harmadik napon is beadták a lónak a gyógyszert…de semmi! A ló állapota nem javult. Az állatorvos megérkezett, ránézett a lóra, és az istálló előtt állva lemondóan így szólt:
– Sajnos nincs mit tenni, meg kell öljük a lovát, mert megfertőzheti az összes többi jószágot is.
Meghallotta ezt a disznó, és lélekszakadva rohant a lóhoz:
– Hej, testvér! Megjött az állatorvos, döntött: véged van! Kelj fel, most vagy soha,amíg nem késő!! Gyerünk!!
A ló horkantott egyet, feltápászkodott és elkezdett lépegetni, majd szaladni.
– Csoda történt! Ezt meg kell ünnepelnünk! – kiáltott boldogan a paraszt.
– Csináljunk egy lakomát! Levágjuk a disznót!
Tanulság: Foglalkozz a saját dolgoddal, abból baj nem lehet!”
Lehet, mert az m2 sűrűn nézem , láttam egy műsort , amelyben egy biokémikus fiú mesélt az életéről és a találmányáról. Németországban tanul, ha jól emlékszem.Félek, hogy ő sem tudja itthon kamatoztatni a zsenialitását.
Nagyon tetszett a történet.
Igen, ez az a műsor, én is láttam, épp az előző gondolatváltásunk után volt, gondoltam is rád!
Akiről meg én írtam, a serdülő fiú, az épp egy héttel előtte volt.
Olyan vezeték? panel? rendszert talált ki, ami ha elromlik, nem kell kidobni, mint a mostaniakat, hanem saját magát képes kijavítani, mint amikor az élő szervezetben a sérült idegpályák helyett veszik át a feladatot az ép részek.
Nem is értették az itthoni mérnök szakemberek, csak a Paksi Atomerőműben.
Nem semmi, az igazi tehetség bármilyen is a körülmény kitűnik.