Megtaláltam ezt az Aiszóposz mesét, és egy ismerősöm jutott eszembe róla.
Néhány alkalommal bizonyos összejöveteleken találkoztam ezzel az emberrel.
Nagyon szimpatikus volt számomra, és nem tudtam megmagyarázni, mi az a különleges érzés, amit kiváltott belőlem. Mindíg derű és nyugalom áradt belőle.
Egyszer beszélgettünk, említette, hogy már nyugdíjas.
Mivel én olyan kb. 48 évesnek gondoltam őt, de tuti 50 alattinak, így óvatosan kérdeztem: de hát… csak nem rokkant nyugdíjas vagy? Hisz olyan egészségesnek nézel ki!
Nem! – válaszolta. Már rendes nyugdíjas. 63 éves vagyok!
Nagyon elcsodálkoztam, mert arcra, termetre, temperamentumára tekintettel nagyon fiatalos volt.
Rákérdeztem, mi a titka. Ezt mondta:
– Rájöttem, hogy az életben semmi, DE SEMMI nem fontos! Az élet úgyis mindent megold. Ha stresszelek, idegességemben csak rossz döntéseket hozok. Inkább hagyom folyni a dolgokat. És így élek már évtizedek óta.
(Nekem még nem sikerült megvalósítani…:o( )
És a mese:
Az asszony és a szolgálók
(Aiszóposz mese)
Egy munkaszerető özvegyasszony a kakasszóra még éjszaka fel szokta költeni szolgálólányait munkára.
Az örökös munkától agyongyötört lányok úgy gondolták, hogy meg kell fojtaniuk a ház kakasát, azt hitték ugyanis, hogy az a bajok oka, mert éjszaka felébreszti úrnőjüket.
Mikor azonban ezt megtették, még nagyobb bajba kerültek. Az úrnő ugyanis, hogy nem tudta, mikor van a kakasok órája, még korábban keltette fel őket.
Ugyanígy sok ember számára saját terve lesz bajának oka.