Itt a báli szezon
2009 február 21. | Szerző: rzso
Tudom, mostanában nem vagyok valami emelkedett hangulatban, meglátszik ez a bejegyzéseimen is. Lesz ez még másképp is.
Így farsang, mulatság idején jutott eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt jártam hastánc tanfolyamra, de nem tűntem magam előtt valami tehetségesnek, ezért aztán felhagytam vele.
Bár az órákat nagyon kedveltem, élveztem.
Ismeritek-e Seres Zolit, az ország egyetlen férfi hastáncosát? Na, hát én őhozzá jártam személyesen.
Imádtam őt. Olyan hangulatú órákat tartott, melyeket ma is a legszebb emlékeimben őrzök. Nem csak a tánc rejtelmeibe avatott be bennünket, hanem az élet minden területére volt egy jó tanácsa, és az egészet egyfajta spirituális szemlélettel adta át.
Nőről én olyan szépen, tisztelettel, emelkedetten beszélni még soha senki nem hallottam, mint őt. Sokszor úgy meghatódtam, hogy könnybe lábadt a szemem.
Nem felejtem el, hogy egyszer (amikor a tánc folyamán a felsőtest mozgásai voltak soron) a női kebelről mennyire szépen beszélt. Mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy, és hogy egyáltalán milyen, az akkor is a nők éke. Legyünk rá büszkék.
Tök jó fej, jókedvű, humoros, és árad belőle a szeretet. Amikor utcai öltözékben megjelenik, energikus, jó pasi, de amint átöltözik a táncruhába és megszólal a zene, ő átszellemül, a tartása megváltozik, és én még életemben olyan NŐT, olyan nőies nőt még nem láttam, amivé Zoli tud alakulni.
Csodáltam, mit ne mondjak, irigyeltem, de megtanulni soha nem tudom, az biztos.
Találtam a YouToube-n róla felvételt, bár meg kell mondjam, messze nem adja vissza az élő tánc hangulatát.
Ne a férjedet küldd vásárolni!
2009 február 20. | Szerző: rzso
Ma nagyon jó kedvem van!!! Legyen neked is!
“Egy fiatalember a városba költözik és beáll egy nagyáruházba eladónak.
– Van valami tapasztalata ezen a téren?
– Persze, én ne tudnék eladni?
Az igazgató gondolja, na majd meglátjuk, de tetszik neki a fiú önbizalma.
Az első nap után, megkérdi tőle:
– Na hány vevője volt ma?
– Csak egy.
– Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30! És mennyi volt a bevétele?
– 220.515 dollár 25 cent.
– Mennyi??? Mit adott el?
– Először eladtam neki egy pecahorgot. Aztán egy nagyobbat. A végén egy egész horgászfelszerelést.
Aztán kérdeztem hová akar menni horgászni? Ö fel akart az északi partra.
Erre azt tanácsoltam, hogy oda jobb lesz egy vitorlás is.
Erre elmentünk az osztályra és vett egy duplamotoros Seawind-et.
De nem volt biztos benne hogy a Civic-je el tudja vontatni.
Lementünk a szalonba és eladtam neki egy Pajero-t 4 kerékmeghajtással.
– Maga azt akarja mondani, hogy az ember akart egy horgot és maga a végén eladott neki egy hajót meg egy autót?
– Hááát nem egészen… ö egy csomag tamponért jött be..
Erre mondtam neki, ha már a hétvége így el van b@szva, elmehetne inkább horgászni…”
A Széles Szájú Béka
2009 február 17. | Szerző: rzso
Eszembe jutott egy vicc – az egyik kedvencem.
Igaz, leírva lehet, hogy nem úgy hat, mint előadva, de igyekszem érzékeltetni, hogyan kéne szóban előadni.
A széles szájú béka története
Ül a béka a tóparton, és ordenáré módon ordibál, hogy a szája az egyik fülétől a másikig ér:
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!!!!
Meghallja ezt a nyúl, gondolja, megnézi közelebbről, mi baja a békának.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Nyúl, és répát eszem.
– Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a nyúl továbbszalad.
A béka tovább üvöltözik, még mindig csak a két füle szab gátat a szája szélességének. Meghallja ezt a róka, ő is a közelébe megy.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Róka, és tyúkot lopok a faluból, azt eszem.
– Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a róka is elinal.
A béka csak tovább harsog a megszokott módon. Meghallja ezt a gólya, odalépeget a békához.
– Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
– Én vagyok a Gólya, és széles szájú békát eszem.
Erre a béka úgy összecsücsöríti a száját, amilyen szorosan csak tudja, vállai közé behúzza a nyakát, fölnéz a gólyára, majd alig hallhatóan megszólal:
– És hol találsz te egy olyat?
A pletykálkodás
2009 február 12. | Szerző: rzso
Ezt ma találtam, de kicsit kapcsolódik a tegnapi bejegyzéshez:
Alcyone (J. Krishnamurti): A Mester lábainál (részlet)
„Íme, mire vezet a pletykálkodás. Rossz gondolattal kezdődik, s ez már magában véve bűn. Mert mindenkiben és mindenben van jó, és mindenkiben és mindenben van rossz. Bármelyiket erősíthetjük azzal, hogy rágondolunk, s ily módon előmozdíthatjuk a fejlődést, vagy pedig hátráltathatjuk, megtehetjük a Logosz akaratát, vagy pedig ellene szegülhetünk. Ha az embertársadban levő rosszra gondolsz, három gonosz tettet követsz el egyszerre:
1. Környezetedet jó gondolatok helyett rossz gondolatokkal árasztod el, s ily módon növeled a világ szomorúságát.
3. Saját gondolatvilágodat jó gondolatok helyett rosszakkal töltöd meg, amivel megakadályozod fejlődésedet. Szép és vonzó látvány helyett rút és kínos látványt nyújtasz azoknak, akik látni tudnak.
De a pletyka nem elégszik meg azzal a sok kárral, amit saját magának és áldozatának okozott, hanem minden erejével megkísérli, hogy bűntársakat is szerezzen. Rosszindulatú történeteit mohón meséli el másnak, abban a reményben, hogy elhiszi, s aztán együtt árasztják el rossz gondolatokkal a szenvedőt. Így megy ez napról napra, s nemcsak egy ember teszi, hanem ezer meg ezer. Kezded-e már belátni, milyen aljas, milyen szörnyű bűn ez? Feltétlenül kerülnöd kell. Sohase mondj rosszat valakiről, ha pedig más megteszi, vonakodj végighallgatni s mondd nyájasan: „Talán nem is igaz, s még ha igaz is, szebb, ha nem beszélünk róla”.
Forrás: http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php
“Nem az én dolgom”
2009 február 11. | Szerző: rzso
Lehet, hogy ismeritek már ezt a történetet, hisz egy ideje kering már e-mailek útján, de mint mondják: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”
Egyébként Nagy Tanítóm Szőke Lajos jutott róla eszembe, akinek a tanfolyamaira még az 1990-es évek elején jártam.
Jellegzetes szava járása volt: „Nem az én dolgom…”
És ez nagyon belém ivódott.
Nehezemre is esett hallgatni még egy előző munkatársi körben, amikor a kolleganők egész nap családi és baráti köreikről pletykáltak, szörnyűlködtek és kritizáltak, hogy bezzeg ők hogy csinálnák!
Pletyka szinten minden olyan ismerősnek „megoldották a problémáját”, aki nem volt jelen.
Erre mondják: „Könnyű a más f…val veregetni a csalánt.”
És a történet:
„Egy paraszt vett egy igáslovat. Gyönyörű állat volt! Igaz, jó sokat is fizetett érte. Ám egy hónap múlva a ló megbetegedett, lábra sem tudott állni.
A derék ember elkeseredve kihívta az állatorvost, aki azt mondta:
– Hát, a lovának vírusos megbetegedése van, 3 napig kell ezt a gyógyszert szednie. A harmadik napon eljövök, és ha nem javul az állapota, akkor le kell lőjük.
Az istálló melletti ólban levő disznó meghallotta ezt a beszélgetést.
Az első nap után minden változatlan volt, a ló állapota nem fordult jobbra.
Odaröffentett erre a disznó a lóhoz, és így szólt:
– Gyerünk barátom! Kelj fel, állj lábra!
A második nap sem javult a ló állapota, nem hatott a medicina.
– Gyerünk barátom, kelj fel, mert ha nem, akkor meg fogsz halni! – figyelmeztette a disznó a lovat.
A harmadik napon is beadták a lónak a gyógyszert…de semmi! A ló állapota nem javult. Az állatorvos megérkezett, ránézett a lóra, és az istálló előtt állva lemondóan így szólt:
– Sajnos nincs mit tenni, meg kell öljük a lovát, mert megfertőzheti az összes többi jószágot is.
Meghallotta ezt a disznó, és lélekszakadva rohant a lóhoz:
– Hej, testvér! Megjött az állatorvos, döntött: véged van! Kelj fel, most vagy soha,amíg nem késő!! Gyerünk!!
A ló horkantott egyet, feltápászkodott és elkezdett lépegetni, majd szaladni.
– Csoda történt! Ezt meg kell ünnepelnünk! – kiáltott boldogan a paraszt.
– Csináljunk egy lakomát! Levágjuk a disznót!
Tanulság: Foglalkozz a saját dolgoddal, abból baj nem lehet!”
A magyar elme
2009 február 9. | Szerző: rzso
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy a válság kapcsán semmi más nem zuhog a különböző médiákból, mint hogy itt a vég, sőt, mi jön még ezután.
Meg kell mondjam, már sikerült engem is teljesen lehúzni ezekkel a hírekkel, ezzel a beállítottsággal.
Nem akarom figyelmen kívül hagyni a tényeket, de annyira jó lenne, ha végre egyre többen nem a bajokon töprengenénk, hanem a megoldásokon. Mert biztosan van kiút. Hiszem, hogy lehetetlenség nincs.
Csak nem a pesszimizmust kéne sujkolni emberek tömegeinek agyába.
Jómagam arra a gondolatra jutottam, hogy bennünket a magyar zsenialitás húzhatna ki a bajból.
Magyarország mindig is ontotta a zseniális feltalálókat, fantasztikus „koponyáink” voltak, vannak. A világ nagyon sok vívmányát köszönheti a magyar elméknek.
Kevés olyan találmánya van a világnak, amiben magyar tudós, magyar feltaláló nem vett részt.
Épp ezért úgy döntöttem, hogy a magam kis spirituális eszközeivel megpróbálom az égiek segítségét kérni tudósaink, és a feltörekvő ifjú feltalálók számára – és nem csak az ihletért, hanem azért is, hogy végre ne gáncsolják el azt, aki inkább megbecsülést és támogatást érdemel.
Szeretném, ha felvirágozhatna kishazánk!
Erre ma találtam egy cikket az Index oldalán, és annyira megtetszett, hogy belinkelem nektek, hátha valakit még érdekel.
http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/02/07/faszesszel/
Kigyűjtöttem nektek néhány híres magyar feltalálót néhány találmányával, de a lista messze nem teljes.
Nézzétek meg, milyen kincseink voltak, és hiszem, tudom, hogy vannak is.
Neumann János számítógép, kettes számrendszer
Szent-Györgyi Albert C-vitamin
Eötvös Lóránd Eötvös féle inga, (variométer)
Eötvös féle törvény
Ganz Ábrahám kéregöntésű kerék
Gabonaipari őrlőhengerek
Irinyi János foszforos (biztonsági) gyufa
Bánki Donát porlasztó
turbina
Puskás Tivadar telefonközpont
telefonhírmondó
Richter Gedeon organoterápiás gyógyszerek
Kandó Kálmán Kandó mozdony
villamos vasúti motorok
Rubik Ernő bűvös kocka
Teller Ede hidrogénbomba
Bay Zoltán fotoelektron sokszorozó
Föld-Hold radar
méter definició
Gábor Dénes holográfia
60 kV-os oszcilloszkóp
Bíró László golyóstoll
automata sebességváltó
mosógép (összesen 22 találmány)
Luppis János torpedó
Verancsics Fausztusz ejtőernyő
(Csanád püspöke malom
1551-1617) szélturbina
Tihanyi Kálmán televízió
Bródy Imre gáztöltésű fémszálas izzólámpa
Kármán Tódor katonai célú helikopter
Jendrassik György gázturbina
Forrásoldalak:
http://webv.extra.hu/index.html
http://www.sasovits.hu/anyag/feltalal/feltalalok.htm
http://www.mszh.hu/feltalalok/
És végül egy kedves történet, ami a témához kapcsolódik:
„Szilárd Leóval kapcsolatban Francis Crick, a DNS szerepének Nobel-díjas kutatója mesélte a történetet, amely szerint Fermi egyszer kifejtette, hogy a Tejútrendszerben van legalább százmilliárd csillag, többé-kevésbé olyanok, mint a Nap. Sokuk körül bolygók keringenek, egyeseken folyékony víz is előfordul. A vízben a csillagfény hatására kémiai vegyületek szintézise indul meg, az óceánból langyos, tápláló leves válik. Ebből az erőlevesből önreprodukáló struktúrák táplálkoznak. A természetes kiválasztódás belőlük mind fejlettebb, komplexebb lényeket hoz létre. Civilizációk kelnek életre, velük tudomány és technika. Újabb és újabb bolygókat keresnek fel ezek az értelmes lények, bejárva az egész Tejútrendszert. Ezeknek a rendkívül okos lényeknek a figyelmét aligha kerülheti el egy olyan szép bolygó, mint a Föld.
De hát akkor hol vannak?”
A kérdésre a jelenlévő Szilárd Leó rögtön válaszolt: “Itt vannak közöttünk. Kicsit furcsa az angol kiejtésük. Magyaroknak mondják magukat.”
(forrás: http://www.mszh.hu/feltalalok/szilard.html)
Hagyd folyni
2009 február 7. | Szerző: rzso
Megtaláltam ezt az Aiszóposz mesét, és egy ismerősöm jutott eszembe róla.
Néhány alkalommal bizonyos összejöveteleken találkoztam ezzel az emberrel.
Nagyon szimpatikus volt számomra, és nem tudtam megmagyarázni, mi az a különleges érzés, amit kiváltott belőlem. Mindíg derű és nyugalom áradt belőle.
Egyszer beszélgettünk, említette, hogy már nyugdíjas.
Mivel én olyan kb. 48 évesnek gondoltam őt, de tuti 50 alattinak, így óvatosan kérdeztem: de hát… csak nem rokkant nyugdíjas vagy? Hisz olyan egészségesnek nézel ki!
Nem! – válaszolta. Már rendes nyugdíjas. 63 éves vagyok!
Nagyon elcsodálkoztam, mert arcra, termetre, temperamentumára tekintettel nagyon fiatalos volt.
Rákérdeztem, mi a titka. Ezt mondta:
– Rájöttem, hogy az életben semmi, DE SEMMI nem fontos! Az élet úgyis mindent megold. Ha stresszelek, idegességemben csak rossz döntéseket hozok. Inkább hagyom folyni a dolgokat. És így élek már évtizedek óta.
(Nekem még nem sikerült megvalósítani…:o( )
És a mese:
Az asszony és a szolgálók
(Aiszóposz mese)
Egy munkaszerető özvegyasszony a kakasszóra még éjszaka fel szokta költeni szolgálólányait munkára.
Az örökös munkától agyongyötört lányok úgy gondolták, hogy meg kell fojtaniuk a ház kakasát, azt hitték ugyanis, hogy az a bajok oka, mert éjszaka felébreszti úrnőjüket.
Mikor azonban ezt megtették, még nagyobb bajba kerültek. Az úrnő ugyanis, hogy nem tudta, mikor van a kakasok órája, még korábban keltette fel őket.
Ugyanígy sok ember számára saját terve lesz bajának oka.
A Cél
2009 február 3. | Szerző: rzso
71) „Az emberek egész életükben arról álmodoznak, hogy boldogabbak, életerősebbek legyenek, hogy bőségesen kijusson nekik a szenvedélyből. Sosem értik meg, mennyire fontos havonta legalább tíz percet azzal tölteni, hogy leírják az álmaikat, hogy mélyen elgondolkozzanak életük értelmén, a dharmáikon.”
72) „A cél kijelölése nagyszerűvé teszi az életedet. Gazdagabb, örömtelibb és varázslatosabb lesz a világod.”
73) „Bárki, aki javítani szeretne a belső és a külső világán, nyugodtan megteheti, hogy fog egy darabka papírt, és elkezdi felírni rá élete céljait. Abban a pillanatban, amint ez megvan, a természet erői működésbe lépnek, hogy elkezdjék valóra váltani ezeket az álmokat.”
Robin Sharma: A szerzetes, aki eladta a Ferrariját (részlet)
Füzetem már van.
Tollam is.
Akkor mért ülök még mindig itt, ahelyett, hogy vadul jegyzetelnék…?
Ma mesélek
2009 február 2. | Szerző: rzso
Azt hiszem, magáért beszél:
Ottlik Géza: Az utolsó mese
Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisaszszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.
Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.
De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.
– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.
– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.
– Igaz is.
De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.
– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.
– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.
– Vagy úgy, persze.
Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő.
– No csak.
– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.
– Jó!
– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.
Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Jártatok már így?
2009 február 26. | Szerző: rzso
Még mindíg csak a szellemes kis történetecskékre futja tőlem, az áhitat és a magasztos gondolatok az ablakban figyelnek.
Pár napja kaptam, én igen jót mulattam rajta, úgyhogy most nevetéssel emelkedünk.
„A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament segíteni neki az Óvónéni. Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kissrác azt mondja:
– Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és nagy kínlódások közepette ismét, most már rendesen felcibálta a kissrác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
– Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
– … hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
“Na, végre”, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
– Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
– A csizmámban!”
Oldal ajánlása emailben
X