Magamutogató lettem…
2009 január 28. | Szerző: rzso
… és megmutattam magam az orvosnak.
Nem használt se bű, se bá, amikor már negyedik nap csak az erős lázcsillapító csillapította – és nem megszűntette – a lázamat, úgy éreztem , eljött az idő…
Köszönök minden érdeklődést és jókívánságot! Igen, nekem is élet ellenes szer ún. anti-biotikum lett a vége. De igyekszem túlélni. Többen voltak már olyanok, akik az orvosi kezelés és gyógyszer szedések ellenére is életben maradtak. J
Egyébként imádom a háziorvosos doktornőmet! Egy fazon!
Ráadásul, ahogy ott ültem a rendelőben, egyszercsak érzem, hogy csúszik le a cippzáram a farmergatyám sliccén. Vizsgálatomra kiderült, hogy egy hülye konstrukció lévén az öv elengedte magát. Egyik oldalon flangált egy üres bőrdarab, a másikon az összes csat rész.
Ha még lett volna rajta gomb, az hagyján lett volna, az viszont néhány napja pattant le róla, amit a betegségem alatt már eszembe sem jutott pótolni. Olyan voltam a sarkig nyitott sliccemmel, mint egy mutogatós néni.
Nem volt ám égőőő…..
Aztán bementem a rendelőbe, vetkőzzek. Hát kezdtem szabadkozni, a doktornő röhög, nem érdekli, vetkőzzek.
– Persze … – mondom – a doktornőt csak a testem érdekli.
Helyeselve röhögött velem.
Aztán még mondtam neki, hogy
– Tudja doktornő, azért van ez, mert ha az ember orvoshoz megy, akkor mégiscsak adjon magára!
Még egy hét karantén itthon. Legalább tudok egerészni, már fönt birok lenni.
Ma ezen a már általam ajánlott oldalon: http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php
ezt olvasgattam:
Karsay István: Mesék egy másik világról
…„belebújt a kisördög”
Ezt a közmondást nagyon sokszor mondják illetve abban a változatban is népszerű, hogy „kibújik belőle a kisördög”. Ezt főleg rosszalkodó gyerekekre vagy gonoszkodó felnőttekre mondják. A gyerekek természetes fejlődésük során „rosszalkodnak”, erről különösebben nem érdemes beszélni. Felnőtt emberek esetében sajnos nagyon igaz a mondás, csak sokan nem sejtik a mögötte elrejtőző igazságot.
A szabad akarat ellenére rengeteg ember megszállottá válik, mert gondolatában behívja az ártó szellemeket. A jó és rossz szellemek arra várnak, hogy hívásunkra megjelenjenek.
Sok ember szinte vonzza magához az ártó szellemeket. Egy alkoholistán szinte fürtökben lógnak, rengeteg régi „alkoholista sorstárs” szelleme húzza újra le a mélybe , akik nem mentek el a föld vonzásából, szenvedélyük továbbra is itt tartja őket. Kiélik sugallataikkal, befolyásukkal más emberben bűnös hajlamaikat és viháncolnak az örömtől, ha sikerük van más ember megrontásában, szellemi fejlődésének visszavetésében. Ezek az ártó szellemek minden téren megtalálhatók. A perverzek, hazudozók, megszállottak, kegyetlenkedők éppúgy alanyai erejüknek, mint a magukat túl bölcsnek, Istennek képzelő emberek. Ahány hibás emberi viselkedés található, annyi ártó szellem munkálkodik a „fekete” oldalon. De ezek a szellemek nem valami különleges ördögi lények, akiktől rettegnünk és félnünk kell. Ezek nagy része a földön meghalt emberek szellemei, melyeknek nagyobb az örömük ha itt maradt földi embereket molesztálnak és kiélhetik bennük hajlamaikat. Meg kell állapítani, hogy őseink is rájöttek erre, mert az ördögűzési praktikákat előszeretettel alkalmazták sikerrel, csak a mi korunkban elfelejtettek ezekről behatóbban beszélni és horror filmek alakjában kellőképpen nevetségessé tették ezt a komoly orvoslási, szellemszabadító tudományt. Régebben a papok és sámánok foglalkoztak ördögűzéssel. Meg kell említenem, hogy a megszállottságból lehetett csak sikerrel szabadítani, ha valaki belülről eredendően volt embertársaival gonosz, agresszív, a rossz tulajdonságai okozzák kapcsolatainak megmérgezését, azt mindenkinek egy belső változás alapján saját magát kell megváltoztatnia és meggyógyítani.”
Na, megyek és lesöpröm magamról a perverz betegségfüggőket!
Láz-adok
2009 január 25. | Szerző: rzso
…igen, már megint.
Alig 3 hete voltam beteg, és már megint.
3 napja láz, tele az orrom, a fejem.
Valamit – tudom is, hogy mit – nagyon nem jól teszek.
De ha nem lázadok én magam a sorsom érdekében, akkor marad ez a láz-adás.
Jó ez a magyar nyelv.
Úgy vagyok, mint a kutya, a gazdája és a járókelő.
Egy kutya ül a padon ülő gazdája mellett, és vonyít.
Egy arra sétáló járó-kelő megkérdezi:
– Mért vonyít így a kutyája?
– Mert egy szögbe ült, és szúrja
– Hát akkor mért nem áll fel róla?
– Mert még nem szúrja eléggé…
Részlet a Prófétából
2009 január 22. | Szerző: rzso
Már írtam, hogy dobogós helyen szerepel nálam Kahlil Gibran: A Próféta c. könyve.
Viszont már rég idéztem belőle.
Ez is egy kedvenc fejezetem:
„Egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.”
Köszönetek
2009 január 21. | Szerző: rzso
Visszatért az életem a régi kerékvágásba. Sőt, tegnap már ki is pihentem a kipihennivalókat.
Időközben viszont nagyon megható dolgok történtek itt a portám körül.
Először is nagy szeretettel köszöntöm Elianát.
El sem tudom mondani, mekkora örömöt szereztél nekem a soraiddal Eliana!
Nagyon örülök, hogy adhattam. Valami ilyesmit képzeltem el akkor, mikor tavaly nyáron megteremtettem a lélek-emelgetőt.
Mondhatnám, hogy érdekes, amit írsz – hogy ebben a témában keresgéltél, rám találtál, és épp olyat olvastál itt is, amit épp előző nap hallottál – de mivel tudjuk, hogy semmi nem véletlen az életben, és amire szükségünk van, bevonzzuk, hát csak pattogjon a jég a szkepticizmusodról! Így inkább csak annyit mondanék erre, amit az egyik kedvenc reklámomban:
„Hát erről beszéltem Nyuszó-Muszó!”
Igyekszem a továbbiakban is keresgélni és megtalálni a felemelő gondolatokat.
Meghatódásom másik oka, hogy többen is gondoltak rám, játékba hívtak, oklevelet kaptam!
Köszönöm Cassynek, hogy kanyarított nekem is egy ösvényt, Forgószélnek, hogy Gumiszobája dühöngőjéből kitörve meghívott, és Phoebének, hogy még a pasikeresés csapdájából is kikecmergett egy pár percre, hogy üzenetet hagyjon nekem.
“Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés – inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a ‘proximitásban’ a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”
8 társamnak már biztosan nem tudom tovább passzolni, hisz akiket magam is olvasok, már látom, sorra rendre kitették büszkeségüket, de legalábbis már kaptak meghívást.
Élvezem Forgószél temperamentumát, – szurkolok Phoebének, hogy megtalálja az igazit, – becsülöm Cassyt a bátorságáért, mert változtatni mert, – aggódtam, ma már örülök Vadmacsi miatt, – irigylem Pipacsvirág gyönyörű stílusát, – figyelemmel kísérem Bambi pocijának gyarapodását, – imádkozom Csilláért, hogy szakadjon ki a rák ollójából, – mostanában rákaptam Italityra, – tűnődöm Jega tűnődésein, – csodálkozom Fülöpön, hogy ugyan miért gondolja, hogy a világot férfiszemmel látja?, – rátaláltam Eliana szöszmókjaira, – de többőtök blogjába is bele-bele olvasok, már ahogy az időm engedi, úgyhogy elnézést kérek, hogy most mindenkit nem tudtam itt felsorolni.
Csak ismételni tudom magam egy előző beírásomhoz hasonlóan: jól érzem magam köztetek!
Vigyázz, nehogy te is így járj – avagy: ne használj mosdókesztyűt…
2009 január 20. | Szerző: rzso
Sziasztok!
Most csak nagyon gyorsan bejelentkezem, mert nem vesztem ám el, (az anyag ill. energia nem vész el különben sem, csak átalakul, de én még csak át sem alakultam), csupán tényleg igaz a mondás, miszerint „Ember tervez, Isten végez.”
Nos, ez esetben kivételesen Ember voltam, és bár előre időmilliomosnak képzeltem magamat, perceim maradtak gép elé ülni napok óta.
Most is igyekszem az ágyam felé, (látom, már holnap van…) de olyan aranyosak voltatok, hogy egy vidám szösszenetet gyorsan berakok.
Minden hálálkodásomat (és a gyönyörű díjam elhelyezését) egy pihentebb állapotomban fogom elkövetni.
Hát akkor most adjunk a nevetőráncainknak!
„Mi nők mindannyian tudjuk, mit jelent egy nőgyógyászati vizsgálatra való felkészülés. Testileg és lelkileg is különleges előkészületeket igényel, beleértve a ruházat megfelelő kiválasztását és a szokásosnál is alaposabb tisztálkodást, nehogy valami kellemetlenség legyen. Az egyik magazin pályázatot írt ki nőknek a legcikisebb nőgyógyászati élményük megírására. Az 5000 dolláros fődíjat ez a pályamű vitte el:
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. “Persze, ott leszek” mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosdókesztyűt a kád mellől, és jól lemostam magam “ott”. Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok. A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt: – Huha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés…
Nem tudtam, miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam”Párizsban”.
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése stb. Délután felé a lányom ijedt hangon kérdezte:
– Anyu, hol van a mosdókesztyű a fürdőszobából?
– Kidobtam, vegyél elő másikat – mondtam neki.
Mire a lányom:
– De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!”
(Ismeretlen forrás)
Valahol olvastam:
2009 január 16. | Szerző: rzso
Kezdd el úgy élni az életed, mintha az életed múlna rajta.
Einstein korunkról
2009 január 14. | Szerző: rzso
– ma talán még aktuálisabb
Drágáim!
Nagyon szépen köszönök mindannyiótoknak minden játékba hívást, jelölést, a kedves szavakat, a barátságotokat, az odafigyeléseteket. Nagyon meghatottatok az utóbbi napokban. (is)
Örömmel tölt el, hogy adhatok valami olyat, ami másoknak használ, tetszik, örömöt szerez.
Hálám jeléül ma megint egy kis Einsteint prezentálok, nekem nagyon tetszenek, remélem nektek is élmény lesz:
Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!
Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.
A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.
A háborút nem humánusabbá kell tenni, hanem el kell törölni.
Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.
A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.
„Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel:
Albert Einstein.” (Egy időkapszulában elhelyezett levél 1936-ból.)
Játszom…
2009 január 13. | Szerző: rzso
Köszönöm, megkaptam. Na, nem a náthát – azon már túl vagyok -, hanem a kis kulturális hógolyót.
Szóval, hogy mikeket is olvastam az utóbbi időben.
Nos, azért töredelmesen be kell vallanom, nagyon ritkán bírok egy könyvet elejétől a végéig egyfolytában végigolvasni. Ahhoz annyira lenyűgözőnek kell lennie számomra, ami ritkaság számba megy.
Mindig is lassan olvastam, most, hogy rossz a szemem és a szemüvegem J – még tovább romlott a dolog.
Ami az olvasásomat jellemzi: mindig abba olvasok bele, amibe kedvem van, és épp oda, ahol kinyílik a könyv.
Ezért a megfelelő könyvnek is rendelkezésre kell állnia. Regény pedig kösse fel a gatyáját!
Hát, ami az utóbbi időben számomra ilyen volt:
Ohasi: Testről olvasás
Na, ezt nem tudtam letenni. Csak csodálkoztam, mi mindent lehet leolvasni egy emberről alapos megfigyeléssel és ismeretekkel. (Bár sok mindent tudtam, de a tantuszok most potyogtak le.)
James Redfield: Shambhala titka
Na, ezt sem tudtam letenni. Nagyon élvezetes, fordulatos történet. Már régóta vágytam rá.
Müller Péter: Varázskő
Ez egy most karácsonyra kapott meglepi, és azóta nagy kedvenc.
Deepak Chopra: Kvantum gyógyítás
Ezzel megleptem magam úgy egy éve, és nagyon örültem neki.
Amit képtelen vagyok végigolvasni, de bele-bele lapozok:
Dan Millman: Erre születtél
Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum
Dr. Diethald Stelzl: Gyógyítás kozmikus szimbólumokkal
Rhonda Byrne: A Titok
Nem is túl egysíkú – ugye? J
És hogy némi emberformát is mutassak:
Most kaptam kölcsön a Friderikusz – eddig c. könyvet, merthogy nem akarok senkit elrémíszteni magamtól, én imádom Fridit. És nagyra is tartom.
Ebbe még nem kezdtem bele, de már itt várakozik a polcomon.
Tovább is kéne adnom az érdeklődést, de ahogy nézem, sokan már megelőztetek. Úgy látom, Pipacsvirág és Fülöp még nem lett megszólítva, pedig érdekel a lajstromjuk.
Biztos vagyok benne, csupa olyan, ami után – vagy miatt – nekem is csorog a nyálam.
Úgyhogy nézze el mindenki, én most csak őket jelölném, nem többet. (Ha nem figyeltem eléggé, bocsika Virágom és Fülöpke!)
Pipacsvirág https://pipacsok.cafeblog.hu/
Fülöp https://csupan.cafeblog.hu/
1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.
(amiből én alternatív lehetőségeket választottam)
Letölthető meditációs CD
2009 január 11. | Szerző: rzso
Sziasztok!
Pfhúúúúú! Ezt az infót most kaptam, még meleg. Nézzétek meg feltétlenül, és próbáljuk ki.
Remélem, sokaknak segít!
http://tisztahangok.wordpress.com/2009/01/01/reflaxacios-meditacios-cd/
Egy szellemes bejegyzés
2009 január 29. | Szerző: rzso
Amikor a tegnap említett oldalt olvastam, sűrűn bólogattam, mert valóban van ilyen.
Majd beteszek még egy részt belőle, de leírom, mit tapasztaltam édesapám halála alkalmával.
39 éves voltam, mikor apukám meghalt. A 3. vagy 4. infarktus érte, kórházba került, de 6 nappal később megtelt vérrel és megrepedt a szívburok. (Csak intő példaként említem meg: állandó szava járása volt napi szinten mindenért – ha 2 dekával több párizsit mért a hentes, akkor is: „megszakad a szívem.”… és lőn.)
Eleve érdekes volt, hogy a legkisebb lányom (akkor 6 éves) tudta, hogy kórházban van a papa, de hogy mi a baja, azt nem tudta.
Hajnalban állt be a halál, én délután a látogatás alkalmával tudtam meg. Utána estefelé a legnagyobb lányommal leültünk a gyerek mellé, játszottunk, rajzolgatott. Semmit nem mondtunk neki, nem hallhatta, mi történt.
A gyerek csak vértől csöpögő szíveket rajzolt a papírra. Döbbenten néztük a nagylánnyal.
De nem is ez a lényeg.
Hanem mondta az orvos, mi kell az ügyintézéshez, keressem meg a nyugdíjas igazolványát vagy mi az. Így és így néz ki. Így sem rémlett, mindegy.
A kórházból a lakásába mentem, egyedül élt. Gőzöm nem volt, hol fogjak hozzá a kereséshez.
Ez így nézett ki:
Nagy fellángolással kinyitottam egy szekrényt vagy dobozt vagy valamit:
– Na! Biztosan itt van! – elkezdtem pakolni… – áááh neeeem…… és abbahagytam.
Aztán újra és újra ugyanígy.
Így utólag biztos vagyok benne, hogy ott volt velem, navigált. Amikor a nem megfelelő helyeken kezdtem a keresést, biztosan így szólt:
– „Hülyegyerek vagy! Ne ott keresd! Menj tovább!”
Aztán eljutottam egy lemezjátszó felfordított műanyag tetejéig, leültem nyugodtan a fotelba, és végignéztem szálanként. Találtam benne még serdülőkorombeli balatoni képeslapokat, abból a korból szóló esküvői meghívót, papírt, amire kiírtam, hogy „Papa! A tekepályára mentem, 7-re jövök.” stb, még az alján tök üres dossziék alá is bekukucskáltam, s nem jött az „Á nem” gondolat.
És a legeslegalján ott lapult az igazolvány, amit kerestem.
Ez nagyon érdekes volt – még így utólag is.
Aztán voltak még történések, de ezeket meghagyom egy következő bejegyzés témájának, mint amikor egy szappanopera egyik epizódja épp a legizgalmasabb résznél véget ér. Hihetetlen dolgok történtek.
Most azonban még egy kis idézet a tegnap említett műből:
„Nagyon fontos dolog a maghalt szeretettünk el engedni tudása. Ha valaki itt tartja a szeretetével, gondolataival, a szeretett ember szellemét, az itt marad a föld közeli szférákban és figyeli társának életét. Erejét belőle meríti, egy idő múlva elunja a föld közeli tartózkodást, mert nem ez a természetes közege, és rátelepszik arra, aki nem tudja elengedni. Ez lehet a halál után 10 évvel, de lehet közvetlenül akár 2 hónappal. Rátelepszik arra, aki nem tudja elengedni, zavarja éjszakai álmát, recseg – ropog a parketta, a bútor. Megjelennek különleges tárgyak, vagy átrendeződnek, jönnek a beteges rémisztő gondolatok. Rosszabb esetben elkezdődnek a betegségek, amik komoly következménnyel járhatnak. Engedjük el haláluk után szeretetteinket, sőt, küldjük el őket magunktól, engedjük útjára őket. Így is komoly gondot okoznak azok a halottaink, akik saját maguk haláluk után itt maradnak, hívásunk nélkül ránk telepednek és betegséget, bajokat hoznak ránk.”
Karsay István: Mesék egy másik világról
Oldal ajánlása emailben
X