A cirkusz

2008 december 9. | Szerző: rzso |

Ma este kaptam e-mailen ezt a szép történetet. Bevallom, megkönnyeztem. A végén megjelölöm a forráshelyet, érdemes megnézni, más szépséget is olvashattok rajta. Én rögvest fel is iratkoztam. 

A cirkusz

 

Egyszer, még kamaszkoromban apámmal cirkuszjegyért álltunk sorba. Végül már csak egyetlen család volt köztünk és a pénztárablak között. Az a família mély benyomást tett rám. Nyolc gyerek szorongott a sorban, egyik sem látszott többnek tizenkét évesnél. Lerítt róluk, hogy nem dúskálnak. A ruhájuk olcsó, de tiszta. Jól nevelten vártak a sorukra, kettesével kézen fogva álltak a szüleik mögött. Izgatottan suttogtak a bohócokról, elefántok és más, aznap este műsorra kerülő látványosságokról. Érezhetően soha nem jártak még cirkuszban. Ez az este fiatal életük fénypontjának ígérkezett.

Az apa meg az anya vezette a kis csapatot, keblük kidagadt a büszkeségtől. Az asszony fogta a férje kezét, felnézve rá, mintha azt mondaná: „Te vagy az én ezüstpáncélos lovagom”. A férfi mosolyogva sütkérezett a dicsfényben, a tekintete visszatükrözte felesége néma lelkesedését.

A pénztárosnő megkérdezte, hány jegyet kérnek.

– Nyolc gyerek- és két felnőttjegyet legyen szíves – vágta ki peckesen az apa – hogy elvihessem cirkuszba az egész családomat.

A jegyár hallatán az asszony eleresztette a férje kezét, lehorgasztotta a fejét, a férfi ajka remegni kezdett.

– Mennyit mondott? – hajolt kissé közelebb.

A pénztárosnő megismételte az összeget.

Nem volt náluk annyi.

Hogyan közölhette volna az apa nyolc csemetéjével, hogy nincs elég pénze a cirkuszra?

A körülmények láttán apám a zsebébe nyúlt, előhúzott egy húszdollárost, és leejtette a földre. (Tudni kell, hogy semmiféle értelemben sem számítottunk tehetősnek!) Lehajolt, felvette a bankjegyet, és megkocogtatta a férfi vállát:

– Elnézést, uram, ez a zsebéből esett ki.

A férfi pontosan tudta, mi történt. Eszébe sem jutott volna kérni az önkéntes segítséget mégis elfogadta kétségbeejtően szorult helyzetében. Mélyen apám szemébe nézett, két kezébe fogta apám jobbját, megmarkolta a húszast, s egy könnycsepp gördült le arcán:

– Köszönöm, kedves uram. Ez rengeteget jelent nekünk.

Visszaballagtunk az autónkhoz, és hazahajtottunk. Aznap este számunkra elmaradt a cirkusz, mégsem éreztük úgy, hogy lemaradtunk volna valamiről.

 

Dan Clark

 *  *  *

Tetszett a történet? Még nem vagy klubtag? Csatlakozz Te is!

sites.google.com/site/teddszebbe