No, a blog és Forgószél segítségével már kinn is vagyok átmeneti gödrömből. Köszönöm Szellőcském!
És hogy ne szomorúsággal fejezzem be a napot, ismét gyerekszáj:
Hogyan éreznek az angyalok a gyerekek iránt?
“Az angyalok úgy gondolják, hogy okosak vagyunk, és nagyszerűek. … A bébiszitterek lehet, hogy mást gondolnak.”
(Sharon, 8 éves)
“Tudják, hogy közel vagyunk a Mennyországhoz még akkor is, ha nem tudunk repülni.”
(Peter, 8 éves)
“Az angyalok boldogok, amikor végre felnövünk. Azt gondolják magukban: Hű… ebbe beleizzadtam. Nem voltam benne biztos, hogy megcsinálja. “
(David, 11 éves)
“Ott vannak, amikor megszületünk, úgyhogy szeretnek odafigyelni ránk egész életünkben, hogy lássák, mi lesz belőlünk.”
(Cassandra, 10 éves)
“Az angyalok a gyerekeket szeretik legjobban, mert mi hiszünk bennük a leginkább.”
(Thomas, 8 éves)
Hogyan éreznek az angyalok a felnőttek iránt?
“Az angyalok szeretik a felnőtteket, mert elviszik a gyerekeket baseballmeccsre, és akkor az őrangyalnak is mennie kell.”
(Jerrod, 8 éves)
“Ha a felnőtt olyasvalaki, aki szereti a pizzát és Istent, akkor az angyal jól ki tud jönni vele.”
(Bethany, 7 éves)
“Az angyalok azt hiszik, a felnőttek fejük tetejére állítva látják a dolgokat. … Inkább mennyei nézőpontból kéne látniuk mindent.”
(Lisa, 12 éves)
“Minden felnőttnek van egy őrangyala. … Úgyhogy az az angyal hozzászokik a felnőtthöz, és úgy érzi, mintha az a kisöccse vagy a húga lenne.”
(Cherie, 8 éves)
“Az angyalok idegesek és szomorúak, amikor azt látják, hogy a felnőttek verekednek. … Rettenetesen megkönnyebbülnek, amikor a felnőttek megpuszilják egymást, és kibékülnek.”
(Sheila, 8 éves)