Ma meséket volt kedvem olvasni. Ez nagyon tetszett, hátha nektek is:
A barát és a skorpió
A szerzetes egész délelőtt ott üldögélt a folyó partján, s gondolataiba merülve nézte a vizet. Később aztán szemét lehunyta, hogy mindenről és mindenkiről megfeledkezzék. Amikor újra kinyitotta a szemét, egy skorpiót látott a vízben, amely kétségbeesetten kapálódzott, hogy megmentse életét. A szerzetes megszánta a kis állatot, kezébe vette és partra tette. A skorpió ekkor fájdalmasan megszúrta megmentőjét.
A szerzetes újra behunyta szemét és tovább elmélkedett. Kis idő múlva, amikor körülnézett maga körül, a skorpiót újra a vízben találta. Most még fáradtabban és keservesebben küszködött az életéért, hogy el ne sodorja az ár. A barát ismét benyúlt a vízbe és szárazföldre segítette a fuldokló állatot. Igen ám, de ekkor a skorpió ismét megszúrta jótevőjét, úgyhogy az hangosan felkiáltott.
Erre odament hozzá egy földműves , aki a közelben tett-vett a víz partján:
– Miért húztad partra ezt a nyomorult állatot, amikor már az előbb is megsebesített? Ahelyett, hogy köszönetet mondott volna jóságodért..
A szerzetes mosolyogva felnézett:
– Mindketten csak azt tettük, ami természetünkből fakad.. A skorpiónak az a természete és rendeltetése, hogy szúrjon, az enyém pedig, hogy irgalmas legyek.
( Történet a Sri Ramakrisna nyomán)