Dr. Rosa Rivas:

Megbocsátás

A lelki-testi egészség alapjai

                                                  /további részlet/

„…Ha tehát világosan tudjuk és látjuk, hogy a megbocsátani tudás elengedhetetlen testi és lelki egészségünk számára, akkor miért állunk mégis ellen a megbocsátásnak? Bár hihetetlennek hangozhat, de lehet, hogy hasznunk származik abból, ha makacsul nem bocsátunk meg. Léteznek másodlagos előnyök, amelyek tudva-tudatlanul dolgoznak bennünk, és fenntartják bennünk a haragot és a neheztelést. Hogy mik ezek?

1. Az első az, hogy Így nagyobb hatalomra és uralomra tehetünk szert.

Bármennyire téves is, hihetjük azt, hogy a meg nem bocsátás erő, és az önmagunk iránti szeretet jele. Azáltal, hogy nem bocsátok meg a másiknak, arról győződök meg, hogy erős vagyok, és hogy ezáltal szeretem önmagamat.

2. A második nagy valószínűséggel megjelenő előny az, hogy  A meg nem bocsátás által a másik emberben is bűntudatot tudunk kelteni.

Ilyen esetekben arra használjuk fel a dühünket, hogy a többieket kontrolláljuk.

3. A harmadik, hogy Ezáltal bizonyítjuk, hogy igazunk van.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy a másiknak kell igazat adnunk, és hogy mi rosszak vagyunk, hanem azt mutatja meg, hogy nézhető, látható másképpen is a világ. Meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy azt akarjuk-e, hogy igazunk legyen, vagy inkább boldogok akarunk lenni.

4. A negyedik előnyünk, ami abból származhat, hogy nem bocsátunk meg, lehet az, hogy Így nem kell megmutatnunk az érzéseinket.

Nem szeretjük, ha a többiek gyengének tartanak bennünket, ha tudnak szomorúságunkról és félelmeinkről. Van, amikor ez okból nem bocsátunk meg. De emlékezzünk ilyenkor a megbocsátás nélküli élet poklára.

5. Az ötödik előnyünk abból, hogy nem bocsátunk meg, az lehet, hogy  Így benne tudunk maradni egy kapcsolatban, és nem kell szembesülnünk egyedüllétünkkel.

Bár hihetetlennek hangzik, de mégis igaz, hogy amíg nem bocsátunk meg a másik embernek, addig összekapcsolva maradunk vele.

6.  A hatodik előny pedig az, hogy Így áldozatok maradhatunk, és nem kell felelősséget vállalnunk a tetteinkért.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy le akarjuk tagadni, hogy bizonyos esetekben áldozatokká váltunk, hanem hogy ha már így történt, legalább ne uralja még jelenleg is ez az esemény az érzelmi életünket. Ha elhagynánk ezt a pozíciót, akkor talán megszűnne a társalgási témánk. Nem akarjuk felelőssé tenni magunkat jelenlegi életünkért, érzéseinkért vagy viselkedésünkért. Sokkal egyszerűbb a másikat hibáztatnunk saját boldogtalanságunkért…”

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: