Ma csak egy kicsit elmélkedek, mert két napja eszembe jutott valami.
Olyan nagy feneket kerítünk ennek az “új” pozitív gondolkodásmódnak. Nevezetesen a vonzás törvényéről szóló “Titok” c. könyvről és filmről beszélek. Úgy csinálunk, mintha a magyar nyelvben nem lenne erre való utalás már ősidők óta. De hát mi ezt tudjuk már rég!
Szerintem az, hogy “A kutya is oda sz*rik, ahol van” vagy a “Kicsi a rakás nagyot kíván” ugyanezt fejezi ki.
Vagy vegyük példának a teremtést, a kimondott szót hatalmát és erejét: hányszor mondjuk: “Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!”
Egyébként már sokszor magam is elcsodálkoztam a magyar nyelv árnyalatos és sokat mondó kifejezésein. Hallgattam több előadást is, amik során olyan összefüggéseket láttattak meg velem, ami álmomban sem jutott volna eszembe!
A múlt szombati Agykontroll Fesztiválon Müller Péter mondott csodálatos dolgokat épp ezzel kapcsolatban. Arról beszélt, hogy csak a magyar nyelv választja külön a szeretet és a szerelem szót. Bármely más nyelvben ugyanazt használják mindkét érzelem kifejezésére, ami nagy gondot és félreértést okozhat fordításnál. Mert szép dolog mindkettő, de nem mindegy, hogy szeretem az anyámat, vagy szerelmes vagyok belé. Egy Freudi tanulmányban ez utóbbi már beteges dolog lenne.
Müller Péter szerint a szerelem nem azonos a szexuális töltéssel megfűszerezett szeretet érzésével, annál sokkal több, sőt sokkal másabb. Szerinte a szerelemben elvesztett duál párunkat keressük.
Elmondása szerint amikor Isten Jézust “szerelmetes” gyermekének nevezte, ez az ősi “szerelmetes” szócska egy csodálatos és egyedülálló kifejezés. Magába foglalja a szerelem és a szeretet szavainkat, kifejezve vele a szeretet érzését és egyben a szerelemben eggyé váló felek összeolvadását. Hogy Ő az én másik felem. Egy vagyok vele.
A másik érdekes meglátás a “világ” és a “világosság” szavak összefüggése. Ezek más nyelvekben még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással. Teljesen más szavakat használnak rájuk. Pedig a magyar nyelvben egymásra épülnek. Hisz világosság nélkül nincs világ. A sötétségben nincs! És aki világtalan, az nem látja a világot. Aki lát, az a szemével nem csak lát, hanem a tekintetével – a szeme világával – teremti a világot. Ez nem egyoldalú, hanem oda-vissza ható folyamat. A megfigyelő nélkül nincs megfigyelt dolog.
Ámulatba ejtően gyönyörű előadásban – sőt előadásokban (sokban) – volt részünk! Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy eljuthattam oda. (És azért is, hogy most ezt megoszthattam veletek.)