Gyermekek könyve
2008 augusztus 5. | Szerző: rzso |
Számomra a reinkarnáció léte nem kérdés. Tényként fogadom el.
Teszem pedig azért, mert amit az alábbi idézetben Osho ír – kivastagítottam – azt az én kislányom 3 és fél éves korában megmondta.
1989 őszén történt az eset. Nagylányom, párom, legkisebbikem és én voltunk jelen a nappaliban. Kislányom ölelgette az apját, szorongatta a nyakát, majd teljes elragadtatásában így szólt:
– Jaj Apucikám! De imádlak Téged! Úgy örülök, hogy téged választottalak apukámnak!
Lévén – mint írtam – 1989, new age még a küszöbön se, hatalmasat nevettünk a gyereken.
– Ha-ha! Te választottad! Ha-ha-ha!
– Igen én választottam! – ismételte meg, majd még nagyobb nevetésünkre kipenderült a szoba közepére, és csípőre téve két kis kezét, mórikálva előadta:
– De igenis én választottam, és különbenis először apuka választás volt, aztán anyuka választás volt, aztán pedig tesóválasztás volt!
Nem akarom vulgárisan kifejezni magam, de ekkorra már fuldokoltunk a röhögéstől. Kegyelemdöfésként megkaptuk:
– Különben is, először a Kriszti szüleit akartam választani, aztán mégis inkább titeket választottalak.
Krisztiről tudni kell, hogy az óvodában végig a legjobb barátnője volt, ugyanolyan lakótelepi ház ugyanolyan lakásában éltek, ugyanúgy két nővére után egy második (élettársi) kapcsolatból született nem fital anyukától, és az idősebb nővére ugyanúgy közgáz-külkeres, mint az én nagylányom, és a kisebbik nővére ugyanúgy fodrász, mint az én középső lányom. Még az apukák keresztneve is azonos.
Rá néhány évre már engem is megérintett az ezoterikus gondolkodás, és kishíján beestem a szék alá, amikor egy előadáson meghallottam az előadótól, hogy a lélek választ leszületése előtt, és a sorrend ugyanaz volt, mint amit az én pici lányom évekkel azelőtt elmesélt.
Nos, e hosszú bevezetés után ennek szellemében teszem ide az idézetet.
Osho: Gyermekek könyve (részlet)
„…Az idősebb generáció régebben azt gondolta, és az anyák is úgy érezték, hogy hatalmas áldozatot hoznak a gyerekeikért. Mindig fennen hangoztatták, hogy ezt teszik, meg azt teszik értük. Ez nagyon káros, mert a szeretet nem valami kötelesség, és beszélni sem lenne szabad róla. Azért szeretsz, mert boldog vagy. Semmit nem a gyerekért teszel: mindent csak azért teszel, mert boldogan teszed. A gyerek pedig nem tartozik neked semmivel, nem kell visszafizetnie semmit. Szeretsz anya lenni – ezért légy hálás a gyerekednek, hogy ezt lehetővé teszi számodra.
Az idősebb generáció soha nem érzett hálát a gyerekek iránt. Mindig azt remélték, hogy a gyerek lesz majd hálás, és amikor rájöttek, hogy erre hiába várnak, nagyon dühösek lettek. A mai generációk viszont a másik végletbe estek. Légy természetes – egyik véglet sem jó. Régen a gyerek félt a szüleitől, most a szülők félnek a gyerekektől – a félelem azonban megmaradt! A kerék fordult egyet, de a félelem nem mozdult el. Valódi kapcsolat pedig csak félelem nélkül lehetséges. A szeretet csak ott virágozhat ki, ahol nincs félelem.
És még valami fontos neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes – ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek. Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik – ez már csak egy ilyen kapcsolat. Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.
A gyereked téged választott anyjának – nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására! De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.
Tehát csak légy természetes és boldog! Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át! Ne hordozz magadban eszményképeket! Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon! Csak a szívedre hallgass! Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg! Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel. Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberei lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges. Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes? Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin … a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle. Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes – ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.”
Drága rzso! Újra és újra a saját gondolataimat olvasom a blogodban. Olyan jó ez. Olyan megnyugatató, olyan boldogító. Dehogy baj, hogy nem adod tovább a díjat, hogy nem találod a láncszemecskéd. Körbejárt az már, körbejárt a szeretet. Amit csinálsz itt értünk az a lényeg. Továbbra is boldogíts minket, ez a fontos, nem pedig egy díj, ami szórakoztat és jó érzés, (és köszönöm,köszönöm!) de lesz még belőle.
Puszi
Pipacsvirág
Milyen igaz ennek a könyvnek ez a része. Jó lenne elolvsni. Mert eddig ugyanígy gondolom én is. Nagyon örülök, hogy ezt a rész választottad. :-)))
Egyszer marha viciccesen leírtam a másik blogomban,amikor a lányom azt mondta:Te vagy az én legjobb anyukám!Hm….
Az én kislányom (is) váltig állítja, hogy a lányok rózsaszín, a fiúk pedig kék felhőről kukkolnak minket, hogy kik is legyenek a kiválasztottak. Ki tudja…
Valamiben hinni kell.
és abba belegondoltatok, h Ti miért azokat a szülőket választottátok, akik felneveltek?! 🙂 amúgy nagyon érdekes téma! Kár hogy nem jöttem előbb!
Kedves Itality!
Jobb későn, mint soha!
:o)