:-)
2008 augusztus 24. | Szerző: rzso
Ezt ma kaptam. Jópofi, olvassátok el ti is:
Egy szent ember beszélt egyik nap az Istennel és ezt mondta neki:
– Uram, szeretném tudni milyen a Mennyország és a Pokol?
Isten két ajtóhoz vezette őt. Kinyitotta neki az egyik ajtót és a szent ember benézett azon. A helység közepében egy nagy – kerek asztal volt. Az asztal közepén egy nagy fazék étel volt.
Az asztal körül álló emberek gyengék és betegesek voltak. Úgy tűnt, éhesek.
Nagyon hosszú nyelű kanalakat tartottak kezükben, mellyel megpróbálták elérni az ételt, azonban mivel a kanál nyele karjuknál hosszabb volt, nem tudták betenni az ételt a szájukba.
A szent ember megremegett ekkora szenvedés és nyomorúság látványától.
Isten ezt mondta neki:
– Láttad a Poklot.
Ekkor a második ajtóhoz lépett és kinyitotta azt. Egy pontosan olyan helység volt ott mint az első. Volt egy nagy kerek asztal középen és rajta az étellel tele fazék. Az embereknek is pontosan olyan hosszú nyelű kanalak voltak a kezükben, azonban itt jóltápláltak voltak, nevettek és beszélgettek egymással.
A szent ember ezt mondta:
– Nem értem.
Egyszerű, mondta Isten.
– Látod, ők megtanulták egymást etetni, míg a mohók csupán önmagukra gondolnak….
A Próféta
2008 augusztus 21. | Szerző: rzso
Nem tudom, olvassa-e még valaki a blogokat mostanában. Nekem eléggé elment a kedvem ettől a dilettáns és nemtörődöm számítógépes bandától itt az NL Cafén. – Na, mindegy.
Két kedvenc könyvem van. Mindkettőt alapműnek tartom. Az egyik a Kis Herceg, (szerintem minden felnőttnek kötelezően el kéne olvasnia), a másik Kahlil Gibran könyve: A Próféta. Amikor valami lelki összezuhanásom van, olyankor valamelyiket a kettő közül felütöm, és biztosan lelki vigaszt találok általuk.
Talán az utóbbi könyvet kevesebben ismeritek, ezért beteszem most a kedvencemet – A Prófétából. Szerintem fájdalmasan szép.
A Próféta – a bűnről
“Akkor a város egyik elöljárója állt elő, és mondá: Beszélj nekünk a Bűnről és Bűnhődésről.
És ő válaszolt, és ezt mondotta:
Amikor lelketek vándorútra kél a széllel,
Magatokra s őrizetlen maradván akkor követhettek el gonosztettet mások ellen, s így önmagatok ellen is.
És az elkövetett gonosztett miatt kell kopogtatnotok és egy ideig válasz nélkül várakoznotok az áldottak kapuja előtt.
Mint az óceán, olyan a ti istenlényetek.
Makulátlan marad mindörökre.
És mint az éter, csak azt emeli, akinek szárnya van.
És mint a nap, olyan a ti istenlényetek.
A vakondok útjait nem ismeri, sem a kígyó fészkében nem kutat.
Ám a ti istenlényetek nem egyedül lakik bennetek.
Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem ember,
Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését keresve.
És most a bennetek lévő emberről fogok beszélni.
Mert nem a ti istenlényetek, sem a ködben tévelygő törpe, hanem ő az, aki a bűnt és a bűnhődést ismeri.
Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki betolakodott világotokba.
De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van,
Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van.
És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül,
Azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül.
Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé.
Ti vagytok az út és az utazók.
És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott.
Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.
És ezért, habár e szó soknak közületek nehéz terhet róhat szívére:
A meggyilkolt nem ártatlan meggyilkoltatásában,
És akit megraboltak, a rablásban nem vétlen.
Az igazak nem mentesek a gonoszok tetteitől,
És akiknek kezük fehér, nem tiszták a csalók üzelmeitől.
Bizony mondom, a bűnös gyakorta áldozata a sértettnek.
S még gyakrabban az elítélt viseli a terhet a bűntelenek és meg nem vádoltak helyett.
Az igazak nem választhatók szét az igaztalanoktól, sem a jók a gonoszoktól;
Mert együtt állanak ők a nap orcája előtt, miképpen a fekete szál és a fehér szál a szőttesben.
És amikor a fekete szál elszakad, a takács az egész szőttest megvizsgálja, s nemkülönben a szövőszéket is.
Ha közületek bárki a házasságtörő asszonyt igazságtétel elé idézné,
Tegye mérlegre a férj szívét is, s az ő lelkét is ugyanazon mértékkel mérje meg.
És aki megkorbácsoltatná azt, aki vétett, nézze meg lelkét annak is, aki ellen vétettek.
És ha közületek valaki az igaság nevében büntetne, és a gonosz fára fejszét emelne, vizsgálja meg elébb a fa gyökereit;
És ott találja majd gyökereit a jónak és a rossznak, a gyümölcsözőnek és a magtalannak, egymással összefonódva a föld hallgatag szívében.
És ti, bírák, kiknek igazságot kell tennetek,
Mily büntetést szabtok arra, aki testében becsületes, de lelkében tolvaj?
Milyen megtorlást rótok ki annak, ki testével ölt, de lelkében megöletett?
Milyen vádat emeltek az ellen, aki cselekedeteiben csaló és elnyomó,
De maga is bosszús és kétségbeesett?
És miként büntetitek azokat, akikben a bűntudat máris nagyobb, mint a rossz cselekedet?
Nem a megbánás-e az igazságtétel, melyet annak keze mér ki, akit szolgálni öröm?
És a bűntudatot mégsem róhatjátok ártatlanra, sem a vétkes szívéről fel nem oldhatjátok.
Hívatlanul tér be az az éjszaka közepén, és az emberek felébrednek rá, és önmagukba néznek.
És ti, akik érteni akarjátok az igazságot, hogyan tehetnétek ezt anélkül, hogy minden cselekedetet meg ne vizsgálnátok a napvilág fényében?
Csak akkor fogjátok megérteni, hogy aki talpon maradt és aki elbukott, ugyanazon ember, aki önnön törpe lényének éjszakja és önnön istenlényének napvilága között áll a félhomályban.
És hogy a templom szegletköve nem magasabb, mint az a kő, amelyet az alapokban a legalább raktak.”
/Kahlil Gibran/
Ügyelj a gondolataidra
2008 augusztus 13. | Szerző: rzso
Augusztus 16-án budapesti központú világmeditáció lesz Budapesten a Syma Stadionban Domján Laciék szervezésében. Ez a Földbolygó eddigi egyik legnagyobb mentális összefogása lesz – lehetőség arra, hogy aktívan tegyünk az emberiség és Föld jobb jövőjéért.
(Princetonban – ahol Albert Einstein is dolgozott – mérni fogják a budapesti központú világmeditáció hatását! Részletekért lásd az Energiamező című könyvet vagy a http://noosphere.princeton.edu/ honlapot.) A világmeditációra, amelyhez a neten keresztül kapcsolódnak számtalan országból, magyar idő szerint 12.20 – 12:50 között kerül sor.
Domján Lacinál végeztem el az agykontroll tanfolyamot – már vagy 15 éve. Biztosan többen végeztek közületek is. Nekem nagyon tetszett ez a néhány sor, amit Laci mondott; egy életre megjegyeztem:
Ügyelj a gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid
Ügyelj a szavaidra, mert azok szabják meg tetteid
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid
Ügyelj a szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed
Ügyelj a jellemedre, mert az szabja meg a sorsod.
Ügyelj a gondolataidra!
EFT
2008 augusztus 11. | Szerző: rzso
Hogy mit is jelent ez a három betű?
Én is csak úgy kb. 1-2 hete tudtam meg. Akkor küldte el nekem e-mailben az egyik barátnőm ezt a számomra addig ismeretlen technikát. Nem becézett változata: Érzelmi Felszabadulás Tecnika.
Ma jó alaposan végignéztem a youtube-n egy csomó kis videot erről, (angol nyelven rengeteg van, de magyar nyelvű is akad elég) és úgy döntöttem, beteszem ide, ismerjétek meg ti is. Hisz ahol csak olvasok a blogok házatáján az esetek túlnyomó többségében bánatot, panaszt, feszültségeket látok. Kinek anyagi, kinek egészségi, kinek párkapcsolati problémái vannak, kinek meg így, ebben a sorrendben. Ha csak egy kis esély van rá, hogy ti is felszabaduljatok, akkor már megérte, hogy eljutott hozzám, és nem tartottam meg magamnak.
Most én is jól kipróbálom, és ha beválik, istenuccse szeretnék terapeutává válni!
Legalaposabban Csontos Ági oldalán olvashattok erről, ott van egy 147 oldalas kézikönyv is róla.
http://www.emotionalfreedom.net/
A másik figyelemre méltó oldal Dénes Éva weblapja.
http://www.evadenes.com/indexhun.html
Ezek pedig ízelítők, de ott már kedvetekre csemegézhettek a lehetőségek között ti is:
http://www.youtube.com/watch?v=3HFUwqo0FTc
http://www.youtube.com/watch?v=glRZYafXVAo
“jó reggelt” kopogtató gyakorlat:
http://www.youtube.com/watch?v=OdZjnJyx77I&NR=1
látásjavítás:
http://www.youtube.com/watch?v=aM9LjzyZJ40&feature=related
és annak egy kis haladó, aki tud angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=w8p0Yy8ecmI
Jó kopogtatást! – ahogy Ági mondja
Hologram a való világ?
2008 augusztus 10. | Szerző: rzso
Hétvégén unokáztam, most itt vagyok. Hát persze, hogy megosztom veletek, mire jutottam! Vadmacsi nagy lendületet adott nekem, az biztos. Ő is érdekeset talált, én pedig találtam egy ilyet a google (és az egyik kolleganőm megérzése) segítségével:
http://www.wretch.cc/blog/ToTos&category_id=5901444
és amikor itt az óra mezőjének alján lévő blog elérhetőségére kattintottam, csodálkozásom még nagyobb lett. Meg találtam egy ősi indián törzs történetének learásában is egy Totoma nevű várost. Szóval még nyelvi nehézségek miatt a megoldás várat magára.
De emlékszem, nekem is volt kisgyerek koromban egy szent meggyőződésem.
Úgy 5-6 éves lehettem. Akkoriban még dúlt a darwinizmus, már én is tudtam, hogy az ember a majomtól származik. Amikor szüleim, nagyszüleim beszélgettek, gyakran közbekiabáltam: “Gyerekek! Gyerekek! Figyeljetek rám! Figyeljetek rám! Szerintem mi nem is létezünk, csak egy majom álmodik bennünket!”
És ebben biztos voltam. Mivel a származásunkat tekintve ma már más állásponton vagyok, azt is mondhatnám Istent vagy a Teremtőt, a Mindenhatót jól lemajmoztam, de bízom benne, hogy megbocsátotta. Ennek tükrében igencsak elcsodálkoztam, amikor az utóbbi években különböző – még tudósok által publikált – helyeken is azt olvastam, hallottam, hogy lehet, mi csak egy álom vagyunk, az egész élet egy gondolati kivetülés.
Erról szól ez az Index.hu-n megjelent cikk is. Jó hosszú, de érdekes. Nem vagyok tudós, nem minősítem, csak annyit mondok, amit egy általam nagyra tartott Tanítómesterem szokott: “Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de ne dobjuk ki az ablakon.”
Hologram a való világ?
2005.02.07. 12:24
Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy az érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt. A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
Darabokban az egész
Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább aprítják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza.
A “teljes egész a részletekben” megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
Mélyebb a valóság
Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzelfoghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.
Minden összefügg
Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra.
A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.
Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés
Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.
A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jelentőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a “teljes egész a részletekben” jelenséget.
Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.
Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne
A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbirkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.
Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság
Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.
Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.
Természetes a telepátia
Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak.
A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.
Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.
forrás: index.hu
döbbbbbb…
2008 augusztus 7. | Szerző: rzso
Úr Isten! Vadmacsi!
Rosszul vagyok! Nem tudom elmondani, mit érzek! Remegek, dobog a szivem (eddig is dobogott, de most hevesebben…), és könnybe lábadt a szemem! Kikerekedett szemekkel, megbénulva olvastam az üzenetedet, percekig nem térve magamhoz. Azért így szembesülni azzal, hogy ez valóban egy létező szó, amit az én másfél-két éves kislányom teljes öntudatával csípőből rávágott – szavakba nem ölthető érzés. Hiába hiszem – tudom hogy ilyen létezik, de amikor személyesen érint meg, mégis: forog velem a világ is.
Egyébként már lefekvés után rájöttem, hogy a sorrendet összecseréltem, mert előbb javított bennünket a totomára, aztán lett tomó, de ez a lényegen mitsem változtat.
Hogy ez nekem nem jutott eszembe, hogy rákeressek a neten…!!!
Most elnézéseteket kérem, de elvonulok, mára a lélek-emelgetés szünetel, mert az enyémet kell helyretennem, visszahozni földközelbe, de sürgősen! Megyek, keresek, és mostmár a végére járok, mi is ez a totoma. Ha találtam magyarázatot, azonnal megírom ide, nektek. Lehet, megtudom, merre is járt egykoron az Én Picinyem?
Vadmacsi! Örök hálám! Olyan boldoggá tettél, amilyen ritkán adódik az életben! Köszönöm!
Ki vagyok én?
2008 augusztus 6. | Szerző: rzso
Ahogyan telt-múlt az idő, történt még más nagyon különleges dolog is. Amit most leírok, az már 1995. őszén történt – 9 éves múlt ez az én legkisebbik királykisasszony leányom. Addigra én már ha nem is nyakig, de derékig biztosan benne voltam ebben az újszerű gondolkodásban.
Szemeim elkerekedtek, lélegzetem elállt, és csak hallgattam a következő monológját, melyet a tükörbe nézve előadott. (Jó szokása szerint mindig megkért, amíg a fürdőszobában tollászkodott, hogy “anyu, te csak ülj ide a wc ülőkére, és beszélgess velem…”).
Ezen a nevezetes napon is így történt, majd beállt a tükör elé, és belekezdett. Szó szerint megjegyeztem, olyan döbbenetes volt:
“Anyuci! Azon gondolkodom, hogy ki vagyok én. Mert tudom, hogy ez itt az én orrom, ez itt az én fülem,… de ki vagyok én?
És tudom, hogy ez itt az én hajam, és ez itt az én szemem,… de ki vagyok én?”
És miközben így fölsorolta az összes alkatrészt a fején, sorban megtapogatta azokat. Majd a végén így fejezte be:
“És jó, hogy most ELJÁTSZOM AZT A SZEREPET, HOGY ÉN VAGYOK A VERA… de ki vagyok én?”
Mit mondjak, a hátamról borsót lehetett volna szedni, olyan érzésem volt. Ugyanakkor úgy tudtam, hogy a gyerekeknek kb. 6 éves korig vannak nyitva ezek az emlék-csatornák, azután bezáródnak, és mint a Kishercegben áll, elkezdenek Fölnőttekké válni. Ezért megkérdeztem: “és hogy jöttél te most erre rá?”
“Hát, amikor még első osztályban tornaórán rosszul tornáztunk, akkor a tanító néni azt mondta nekünk, hogy most menjen mindenki haza, és nézze meg jól magát a tükörben. És akkor én hazamentem, megnéztem magam, és akkor jöttem rá erre.”
Na, így már más.
És ez VELEM történt meg (és nem én voltam, aki hallotta, hogy valaki látta)!
Egyébként amikor beszélni kezdett, hiába tanítottuk neki, hogy “nyuszi” “nyuszika”, ő következetesen és tudálékosan kijavított, sőt kioktatott bennünket minden alkalommal – ellentmondást nem tűrő hangon – hogy “TOMÓ”. (Becézett formája később totoma.) Még bólintott is hozzá. Szeretném tudni, van-e olyan akár földi, akár bármilyen másféle nyelv, ahol a nyuszit tomónak hívják, és totomának becézik. Ezúton kérek mindenkit, ha tudja a választ, feltétlenül értesítsen erről, mert azóta is foglakoztat a kérdés.
Gyermekek könyve
2008 augusztus 5. | Szerző: rzso
Számomra a reinkarnáció léte nem kérdés. Tényként fogadom el.
Teszem pedig azért, mert amit az alábbi idézetben Osho ír – kivastagítottam – azt az én kislányom 3 és fél éves korában megmondta.
1989 őszén történt az eset. Nagylányom, párom, legkisebbikem és én voltunk jelen a nappaliban. Kislányom ölelgette az apját, szorongatta a nyakát, majd teljes elragadtatásában így szólt:
– Jaj Apucikám! De imádlak Téged! Úgy örülök, hogy téged választottalak apukámnak!
Lévén – mint írtam – 1989, new age még a küszöbön se, hatalmasat nevettünk a gyereken.
– Ha-ha! Te választottad! Ha-ha-ha!
– Igen én választottam! – ismételte meg, majd még nagyobb nevetésünkre kipenderült a szoba közepére, és csípőre téve két kis kezét, mórikálva előadta:
– De igenis én választottam, és különbenis először apuka választás volt, aztán anyuka választás volt, aztán pedig tesóválasztás volt!
Nem akarom vulgárisan kifejezni magam, de ekkorra már fuldokoltunk a röhögéstől. Kegyelemdöfésként megkaptuk:
– Különben is, először a Kriszti szüleit akartam választani, aztán mégis inkább titeket választottalak.
Krisztiről tudni kell, hogy az óvodában végig a legjobb barátnője volt, ugyanolyan lakótelepi ház ugyanolyan lakásában éltek, ugyanúgy két nővére után egy második (élettársi) kapcsolatból született nem fital anyukától, és az idősebb nővére ugyanúgy közgáz-külkeres, mint az én nagylányom, és a kisebbik nővére ugyanúgy fodrász, mint az én középső lányom. Még az apukák keresztneve is azonos.
Rá néhány évre már engem is megérintett az ezoterikus gondolkodás, és kishíján beestem a szék alá, amikor egy előadáson meghallottam az előadótól, hogy a lélek választ leszületése előtt, és a sorrend ugyanaz volt, mint amit az én pici lányom évekkel azelőtt elmesélt.
Nos, e hosszú bevezetés után ennek szellemében teszem ide az idézetet.
Osho: Gyermekek könyve (részlet)
„…Az idősebb generáció régebben azt gondolta, és az anyák is úgy érezték, hogy hatalmas áldozatot hoznak a gyerekeikért. Mindig fennen hangoztatták, hogy ezt teszik, meg azt teszik értük. Ez nagyon káros, mert a szeretet nem valami kötelesség, és beszélni sem lenne szabad róla. Azért szeretsz, mert boldog vagy. Semmit nem a gyerekért teszel: mindent csak azért teszel, mert boldogan teszed. A gyerek pedig nem tartozik neked semmivel, nem kell visszafizetnie semmit. Szeretsz anya lenni – ezért légy hálás a gyerekednek, hogy ezt lehetővé teszi számodra.
Az idősebb generáció soha nem érzett hálát a gyerekek iránt. Mindig azt remélték, hogy a gyerek lesz majd hálás, és amikor rájöttek, hogy erre hiába várnak, nagyon dühösek lettek. A mai generációk viszont a másik végletbe estek. Légy természetes – egyik véglet sem jó. Régen a gyerek félt a szüleitől, most a szülők félnek a gyerekektől – a félelem azonban megmaradt! A kerék fordult egyet, de a félelem nem mozdult el. Valódi kapcsolat pedig csak félelem nélkül lehetséges. A szeretet csak ott virágozhat ki, ahol nincs félelem.
És még valami fontos neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes – ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek. Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik – ez már csak egy ilyen kapcsolat. Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.
A gyereked téged választott anyjának – nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására! De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.
Tehát csak légy természetes és boldog! Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át! Ne hordozz magadban eszményképeket! Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon! Csak a szívedre hallgass! Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg! Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel. Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberei lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges. Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes? Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin … a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle. Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes – ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.”
kiegészítő a “páros”hoz
2008 augusztus 3. | Szerző: rzso
Igen Vadmacska! Igazad van.
Amikor ide betettem, még én sem tudtam, hogy magyarok, de utána böngészgettem, és én is rájöttem.
A nevük – mert megérdemlik, hogy minél többen tudjuk, kik is ők, és büszkék lehessünk rájuk – Golden Power
A magyar “Titok”
2008 augusztus 25. | Szerző: rzso
Ma csak egy kicsit elmélkedek, mert két napja eszembe jutott valami.
Olyan nagy feneket kerítünk ennek az “új” pozitív gondolkodásmódnak. Nevezetesen a vonzás törvényéről szóló “Titok” c. könyvről és filmről beszélek. Úgy csinálunk, mintha a magyar nyelvben nem lenne erre való utalás már ősidők óta. De hát mi ezt tudjuk már rég!
Szerintem az, hogy “A kutya is oda sz*rik, ahol van” vagy a “Kicsi a rakás nagyot kíván” ugyanezt fejezi ki.
Vagy vegyük példának a teremtést, a kimondott szót hatalmát és erejét: hányszor mondjuk: “Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!”
Egyébként már sokszor magam is elcsodálkoztam a magyar nyelv árnyalatos és sokat mondó kifejezésein. Hallgattam több előadást is, amik során olyan összefüggéseket láttattak meg velem, ami álmomban sem jutott volna eszembe!
A múlt szombati Agykontroll Fesztiválon Müller Péter mondott csodálatos dolgokat épp ezzel kapcsolatban. Arról beszélt, hogy csak a magyar nyelv választja külön a szeretet és a szerelem szót. Bármely más nyelvben ugyanazt használják mindkét érzelem kifejezésére, ami nagy gondot és félreértést okozhat fordításnál. Mert szép dolog mindkettő, de nem mindegy, hogy szeretem az anyámat, vagy szerelmes vagyok belé. Egy Freudi tanulmányban ez utóbbi már beteges dolog lenne.
Müller Péter szerint a szerelem nem azonos a szexuális töltéssel megfűszerezett szeretet érzésével, annál sokkal több, sőt sokkal másabb. Szerinte a szerelemben elvesztett duál párunkat keressük.
Elmondása szerint amikor Isten Jézust “szerelmetes” gyermekének nevezte, ez az ősi “szerelmetes” szócska egy csodálatos és egyedülálló kifejezés. Magába foglalja a szerelem és a szeretet szavainkat, kifejezve vele a szeretet érzését és egyben a szerelemben eggyé váló felek összeolvadását. Hogy Ő az én másik felem. Egy vagyok vele.
A másik érdekes meglátás a “világ” és a “világosság” szavak összefüggése. Ezek más nyelvekben még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással. Teljesen más szavakat használnak rájuk. Pedig a magyar nyelvben egymásra épülnek. Hisz világosság nélkül nincs világ. A sötétségben nincs! És aki világtalan, az nem látja a világot. Aki lát, az a szemével nem csak lát, hanem a tekintetével – a szeme világával – teremti a világot. Ez nem egyoldalú, hanem oda-vissza ható folyamat. A megfigyelő nélkül nincs megfigyelt dolog.
Ámulatba ejtően gyönyörű előadásban – sőt előadásokban (sokban) – volt részünk! Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy eljuthattam oda. (És azért is, hogy most ezt megoszthattam veletek.)
Oldal ajánlása emailben
X