Ikrek

2008 július 27. | Szerző: rzso |

Ez nagyon édi!!!

Ikrek

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy “kis hívő”, a másik egy “kis szkeptikus”. 

A szkeptikus azt kérdezi:

– Mondd! Te hiszel a születés utáni életben?

– Hát persze. – mondja a kis hívő. – Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket! 

– Hülyeség! – mondja a szkeptikus. – Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet? 

– Pillanatnyilag még nem tudom, – mondja a kis hívő – de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

 – Nonszensz! Lehetetlen! – mondja a szkeptikus. – Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid! 

– Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni – mondja a kis hívő. 

– Soha sem fog működni! – véli a kis szkeptikus. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra! 

– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, – mondja a kis hívő – de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk! 

– Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a kis szkeptikus. 

– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! – válaszolja a kis hívő. 

Mire a kis szkeptikus:

– Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen! 

A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.

– Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! – mondja aztán halkan – Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!