Na, hát ezt el kell mesélnem!
Igaz, már úgy két hete történt a dolog, de még mindig nem térek magamhoz!
Hát szóval engem egy szombat reggel a metróban csak úgy „leangyaloztak”.
Nem vagyok sem beképzelt, sem hiú, de ami igaz, az igaz: azért jólesett.
Történt, hogy épp kiszálltam az aktuális megállóhelyen, amikoris egy idősebb férfiember rohan utánam, kezében névjegyet lobogtatva megszólít, hogy hadd adja oda azt nekem, mondván: „mert maga egy angyal!”
Hát mit mondjak, tágra nyílt szemekkel döbbenten néztem rá, majd egy pillanatnyi döbbent csönd után hihetetlen gyöngyöző kacagásban törtem ki, szó szerint kacagtam, hosszan és hosszan, alig bírtam abbahagyni. Majd mikor végre sikerült, csak annyit tudtam kinyögni fuldokolva: „Igen én ezt tudom de Ön honnan tudja???”
Aztán elmesélte, hogy csak ült velem szemben, és nem tudta levenni rólam a szemét, majd megismételte: „maga egy angyal.”
Pár szót váltottunk, kiderült, hogy valamilyen újságíró-szerkesztő, és mi az, ami érdekel engem, mert ha bármilyen hírre szükségem van, keressem őt meg, itt a névjegye.
Aztán én siettem a dolgomra, mondom induljunk felfelé, de ő épp valamelyik pályaudvarra tartott, így visszament a szerelvényt várni, csak emiatt szállt ki.
Most mi van? Másnál kilóg a lóláb, nekem kilógnak az angyalszárnyaim?
Nahát, erről aztán eszembe is jutott egy kis tanmesécske a tárházamból. Lehet, hogy velem is valami hasonló történt?
Az angyal sorsa
Egy khasszid halála után az égi bíróság elé került, és erős védelmezői annyian voltak, hogy a kedvező ítélet bizonyosnak látszott. Ekkor a Nagy Angyal szólalt fel, aki mulasztással vádolta.
– Miért tetted ezt? – kérdezték tőle, és ő nem talált más választ, minthogy: „Feleségem csábított el”.
Az angyal erre fölnevetett:
– Kitűnő védekezés! Egy asszony hangjának sem tudtál ellenállni?!
Az ítéletet meghozták: az embernek mulasztásáért bűnhődnie kellett, az angyalnak pedig a földre vissza kellett mennie, hogy megnősüljön.