Azzal az igen erősen ösztönző gondolattal fogtam bele ebbe a blogírás-dologba, hogy ha már én magam – olvasmányaim és kutatgatásaim , és egyáltalán lelki utam során – hozzájutottam annyi szép és felemelő gondolathoz, íráshoz ebben az életben, nem tarthatom meg azt mind magamnak, adnom kell belőle másoknak is.
A gondolat megszületésének pillanatában igazán fel sem mértem, mekkora felelőssség is ez. Ugyanakkor azt sem láttam még át, hogy az én fejlődésemben is milyen sokat számít majd. Most látom csak, hogy a sok keresgélés közepette én magam is mennyi de mennyi érzelmi töltést és ez által pozitív energiát kapok.
Nagyon köszönöm a visszajelzéseiteket! Ezek még jobban ösztönöznek arra, hogy keresgéljek, és mint a gyöngyhalász, aki átnézve száz és ezer kagylót, egyszercsak rátalál a ritka és értékes gyöngyszemre, úgy keresem és találom meg én a saját “gyöngyszemeimet”, hogy az erre tévedőnek átnyújthassam.
Most egy – számomra – valódi gyöngyszemmel szeretnélek Titeket megismertetni. Mivel nagyon hosszú, így csak azt a linket teszem ide, amin keresztül eléritek az oldalt, ahol olvasható. Igazán ritka és értékes gyöngyszem!
(Bocsánat, de ha valaki olyan fiatal, hogy nem tudja ki volt Mezei Mária, az ő kedvéért írom ide, hogy még ifjúságom idején az egyik legfantasztikusabb színésznő volt. Érdemes Művész és Kiváló Művész kitüntett.)
Mezei Mária: Hoztam valamit a hegyekből
( Prédikáció a szeretetről, Istenről )
A második világháború gyűlölet okozta súlyos
megpróbáltatásai, szenvedései után, 1946. június 10-én Mezei Mária
színésznő a szeretet és Isten mellett tesz meggyőző tanúságot
Budapesten, a pasaréti református templomban:
http://www.inditlak.hu/fmezei.html
Ezen az oldalon még más szépségeket is találtok, pl. olyat, mint Teréz anya vallomása a szeretetről stb.